Három éve egyszer már voltam futónagykövet az Utcáról Lakásba! Egyesület javára. Ez alatt az idő alatt az egyesülettel, velem és az országgal is sok minden történt. Ami nem változott, hogy ámulva nézem, ahogy egy csapat önkéntes összefogásából egy olyan szervezet jött létre, amely az egész ország számára példamutató. Nemcsak azért, mert egy emberséges lakhatási programot valósítottak meg és tanítottak meg önkormányzatok sorának, hanem azért is, mert kidolgoztak egy szervezeti formát, amelyben az elkötelezettség és a profizmus csodálatosan hatékony együtt. Az se változott, hogy nagyon sokan vannak Magyarországon, akik saját erejükből biztosan nem tudnak lakáshoz jutni, pedig mindent megtesznek érte. Meg az se, hogy nem nagyon tudok futni, de a 2,3 kilométer, remélem, most is menni fog. Az időmet most se fogom megosztani, csak a lelkesedésem. Drukkoljatok nekem, és támogassátok az ULE-t!