Mikroadományok és makroperspektívák az energiaszegénység kezelésében

A fenntartható, biztonságos lakhatás megteremtése nem ér véget azzal, hogy valakinek tető kerül a feje fölé. A lakhatás megtartásához hosszútávú, élethelyzetekhez igazodó támogatásra is szükség van. Ez az Egyesületünk munkáját vezető Elsőként Lakhatást! szemlélet alapvetése is, és ezért biztosítunk ügyfeleink számára intenzív, igényeikhez illeszkedő szociális munkát. 

Új idők, régi hiányok

A magyar szociális ellátórendszer hiányosságait már régóta a civil szervezetek próbálják szűkös pénzügyi mozgástérben, főként közadakozásból betölteni. Az elmúlt fél évben nagy várakozással tekintettünk a civil szféra átalakulása és a szociális ellátórendszer átalakítása elé. Bizonyos szimbolikus változások, így az átláthatósági törvénytervezet, vagy az otthontalanságban élők kriminalizálásának megszűnése önmagukban is fontos előrelépések. Nem jelentenek azonban megoldást a strukturális finanszírozási hiányosságokra, és nem jelentenek kézzel fogható változást  a lakhatási szegénységben érintettek számára.

Az elmúlt években sokak számára a civil szervezetek támogatása a politikai tiltakozás és a szolidaritás kifejezésének egyik formája volt. A változó politikai környezetben az erre épülő adományok, közösségi adománygyűjtések lendülete azonban  alábbhagyott. Bérlőinkhez nem érkezett még több forrás rászorultsági  alapon az államtól, és szervezetünkhöz sem a civil finanszírozás keretein belül. Miközben feladatainkból nem lett kevesebb: ügyfeleink, bérlőink és támogatottjaink továbbra is számítanak ránk. Például telente a megnövekedett rezsiköltségek miatt – melyek az önkormányzati bérlakásrenszer rossz állapota, anomáliája okozza – fordulnak hozzánk.

Az idei tél is példája annak, hogy a politikai változás és a mindennapok tapasztalatai között milyen fáziskésések és eltolódások vannak: az állami rendszer változatlansága miatt még mindig elemi fontosságú a magánadományok ügyfeleink számára.

Megörökölt egyenlőtlenségek

Jelenleg több, mint 270, korábban hajléktalanságban és lakásszegénységben élő ügyfelünk jelentős részének ma is nagyon alacsony a jövedelme. Számukra a téli, megnövekedett rezsiköltségek évről évre komoly problémát jelentenek, és ezt jelentősen súlyosbítja a hazai lakásállomány történeti alakulása, amelynek következtében a lakhatás lehetőségei és fenntartási költségei egyenlőtlenül oszlanak meg a társadalomban.

Lakhatási programjaink egy részében használaton kívüli, rossz állapotú önkormányzati bérlakásokat újítunk fel, amelyekbe közterületen és kunyhóban élő hajléktalan családok, illetve állami gondozásból kikerült fiatal felnőttek költözhetnek, akik szociális alapú lakbért fizetnek. 

A jelenlegi önkormányzati bérlakásállomány a rendszerváltáskori tömeges privatizáció maradéka. Ekkor azok az ingatlanok, amelyek bérlőinek lehetőségében/érdekükben állt megvenni bérlakásukat, magántulajdonba kerültek. Így a jobb állapotú, magasabb komfortfokozatú, előnyös lokációjú lakásokat lefölözték, és az önkormányzati lakásgazdálkodás napjainkban a rossz fizikai adottságú, korszerűtlen, esetenként nem teljesen komfortosított lakásokra támaszkodik. Ezt a folyamatot az önkormányzatok egyre szűkülő pénzügyi mozgástere is rontotta: jellemzően sem ők, sem a lakások alacsony keresetű bérlői nem tudtak nagyobb felújításokat végezni az elmúlt évtizedekben. A leromlott, beköltözhetetlen állapot miatt évről évre jelentős számú önkormányzati bérlakás áll üresen.

Támogatóink és önkénteseink segítségével mi ezeket a lakásokat tesszük újra élhetővé, pénzügyi mozgásterünk azonban nekünk is korlátos. A fűtés korszerűsítése például sokszor nem gazdasági realitás: az általunk kezelt lakások egy részében fával, vagy rossz tejesítményű elektromos berendezéssel fűtenek, vagyis a gázfűtés költéségnek dupla, tripla, vagy akár hatszoros árát fizetik meg ugyanazért a hőenergiáért. Ezeket a bérlőinket a téli időszakban rezsitámogatással, kártyás órák feltöltésével és tűzifa-vásárlással segítjük, hogy otthonuk meleg és biztonságos maradhasson. 

Amikor a fűtés is luxus

A fűtési módok eloszlása a társadalom egészében ezt a mintázatot mutatja: minél szegényebb valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy fával fűt. Az otthonok energetikai korszerűsítését támogató programok pedig komoly hozzáférési problémákkal küzdenek, ráadásul rendre magántulajdonú lakások felújítását támogatják, tehát a bérlői réteg teljességgel kiszorul ezekből a lehetőségekből. Hiába költött a magyar állam 1000 milliárdos nagyságrendnyi közpénzt a különböző otthonfelújítási és -korszerűsítési programokra  az elmúlt öt évben, ezek nem szociálisan célzott módon kerültek kialakításra, így nem érték el az energaiszegénységben leginkább érintett háztartásokat.

2015 óta pedig normatív lakásfenntartási támogatás sem elérhető a rezsiproblémákkal küzdő háztartások számára. A szociális tüzelő-anyag támogatás 2019 óta 5 Milliárd Ft keretösszegből működött, miközben a tűzifa ára fokozatosan majdnem a kétszeresére növekedett ez alatt az idő alatt. Ezt a kormányzati intézkedések jelenleg próbálják korrigálni: a támogatás keretösszegét 10 milliárd Ft-re emelték, a pályázásra jogosult kistelepülések maximum lélekszámát megemelték 20 000 főre és a tűzifa áfáját 27 százalékról 5-re csökkentették. A megvásárolt tüzelőanyagot azonban 2027. február 15-ig kell eljuttatni a rászoruló háztartásokhoz, így az intézkedések az idei fűtési időszakban még csak korlátozott hatást fejthetnek ki.

Ennél sokkal nagyobb probléma budapesti ügyfélkörünk számára, hogy a szociális tüzelőanyag támogatás a jogosultsági feltételei miatt továbbra sem elérhető a fővárosban.  Itt a tüzelőanyag beszerzéséhez legfeljebb egyes kerületi önkormányzatok saját támogatási programjai nyújtanak segítséget, így a rászoruló háztartások támogatása területileg egyenlőtlen, és nagyban függ a lakóhely szerinti önkormányzat lehetőségeitől.

Az energiaszegénység problémája nem korlátozódik bizonyos településekre – megoldását rászorultsági alapon célzott rezsitámogatási rendszer segítené. Hosszú távon pedig a rossz energetikai állapotú lakásokban élők támogatásához olyan, szociális szempontokat érvényesítő felújítási programokra is szükség van, amelyek a legkisebb anyagi mozgástérrel rendelkező háztartások számára is valódi segítséget jelentenek.

Hogy egy egyszobás szociális bérlakás fűtése ne kerülhessen ugyanannyiba, mint 100 nm-es családi házé.

Ez a társadalmi szolidaritáson kívül a felelős klímapolitikában is kardinális kérdés: a barnamezős beruházásokkal, a legrosszabb állapotú épületek felújításával érhető el a legnagyobb kibocsátáscsökkentés, és a legnagyobb össztársadalmi haszon. 

Idén télen is számítunk Rád

A strukturális változások bekövetkeztéig azonban nekünk továbbra is folytatnunk kell a munkát – idén ősszel rekordalacsony bevételből segítjük bérlőinket. Miközben a közbeszédben könnyen kialakulhat a benyomás, hogy ezek a problémák már megoldódtak, munkatársaink nap mint nap szembesülnek azzal, hogy a kedvezőnek tűnő intézkedések és a nagy számok mögött emberek mindennapjai húzódnak meg. Olyan embereké, akik a társadalmi és gazdasági folyamatok következményeit viselve, jogosultsági feltételek és támogatási rendszerek között mindennapi megélhetésükért küzdenek. 

Rendszerszintű, kiszámítható állami támogatás hiányában pedig a közvetlen segítségnyújtásnak kulcsszerepe van abban, hogy senkinek ne kelljen a fűtés és más alapvető szükségletei között választania.

Ezért kérjük, hogy lehetőségeitekhez mérten támogassátok fűtéstámogatási programunkat, hogy a szűkös források ellenére idén télen is segítséget nyújthassunk bérlőinknek.

Szerző: Eszter Noémi Váradi