Legutóbb a Nyugati téren találkoztam egy asztmás rohammal küszködő férfival, aki láthatóan segítségre szorult. Amíg a párom vizet hozott én beszélgettem kicsit vele. Ennyi figyelem elég volt neki ahhoz, hogy eleredjenek a könnyei, azt hiszem leginkább a kilátástalanság és teljes elmagányosodás miatt. Ez a történet nem különleges, teljesen mindennapos eset.
Abban egységes az ország, hogy utcán élő társainknak nem ott kellene meghúzniuk magukat. Mások más megoldásokban hisznek, én futásommal az ULE tevékenységére szeretném felhívni mindenki figyelmét. Jól szervezett és követhető munkájukkal azt teszik, ami szerintem a legjobb: lakásokat újítanak fel és fedelet biztosítanak a rászorulóknak. Őket támogatni kézzelfogható lehetőség mindenkinek!
A futás számomra öröm, a verseny örömét pedig erre a segítségnyújtásra szeretném használni. Utolsó pillanatos csatlakozóként pici összeget tűzök ki célul, ebben az a jó, hogy könnyen túlszárnyalhatjátok, amit nagyon – nagyon köszönök mindenkinek!
Szeretek sportolni és ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy még többen megismerjék és ha tehetik, támogassák az egyesület munkáját. Az Utcáról Lakásba! Egyesület munkatársai minden nap azért dolgoznak, hogy embertársaink alapszükségleteit kielégítsék, hogy mindenkinek legyen hol laknia és élnie. Támogassátok a futásomat bármekkora összeggel, minden forintért nagyon hálás vagyok és örömmel futok a közösségünkért!
A cél nem változott: több tíz ezer ember él lakhatásra alkalmas hajlék nélkül, kiszolgáltatva, a társadalom peremén, biztonságot és kapaszkodót keresve. A cél nem változott, mert férőhelyekben szűkös, rugalmatlan és alulfinanszírozott, a szükségleteket gyakran figyelmen kívül hagyó hajléktalanellátó-rendszer helyett az Utcáról Lakásból Egyesület elkötelezett munkatársai továbbra is lelkiismeretesen dolgoznak azért, hogy az emberi méltóság alapját jelentő otthont teremtsenek a rászorulók számára. Mi meg futunk, ahogy tavaly is. Szerencsére egyre többen és egyre lelkesebben. Értük, a támogatásukért, figyelemfelkeltésként, szolidaritásért és a lakhatásért való jogért. Kérem, a támogatásotokat, szükség van rátok!
Szociálpolitikusként sajnos nem csak az egyetemen hallottam a hajléktalanságról, hanem naponta szembesülök azzal, hogy rengeteg embernek nem adatik meg az otthon melege. Akik ezt olvassák, azok számára biztosan hétköznapiak az alábbi helyzetek:
Mivel pénzem nincs a konkrét segítségnyújtásra, így segítek ahogy tudok ! 🙂 Ha kell akkor futással. Ez egy nemes ügy, és ha ezzel hozzájárulhatok ahhoz, valaki új életet kaphasson egy lakásban, örömmel teszem. Még akkor is, ha nagyon régen nem futottam már, most újrakedzem, és lefutom a távot, ami 7 km. Minden nap készülök majd a nagy futásra, és bízom benne, hogy a felkészülés alatt sikerül összegyűjtenem legalább 100.000.-ot is. 🙂
Az életem váratlan felbolydulása miatt az utóbbi fél év során hatszor költöztem. Rémálom időszak volt, de az otthontalanság fojtogató érzésén túl azt is megtapasztalhattam, hogy milyen erős baráti és szociális háló vesz körül. Hálásnak és szerencsésnek éreztem magam ezért a legmegterhelőbb pillanatokban is és végül sikerült fix albérletbe költöznöm. Csavar a történetben, hogy a Népszínház utca, Nagy Fuvaros utca, II. János Pál pápa tér háromszögében találtam otthonra. Jelen kontextusban talán nem kell magyaráznom, hogy miért említésre méltó ez a tény. Ezen a környéken minden nap van ok az elszomorodásra. Fájdalmas látni, hogy középkori körülmények között kénytelenek élni rengetegen. Őket nem tartja semmiféle szociális háló.