Ma Magyarországon egyre többen élnek lakhatási bizonytalanságban. Az elszálló albérletárak, az alacsony bérek, a családon belüli erőszak, a függőségek vagy éppen egy váratlan tragédia könnyen oda vezethetnek, hogy valaki elveszíti az otthonát. Az Utcáról Lakásba! Egyesületnél nap mint nap olyan emberekkel találkozunk, akik a legnehezebb helyzetekből próbálnak új életet építeni. Emberekkel, akiknek sokszor egyetlen dolog marad: a kitartásuk. Ilyen ember Móni is, akinek történetét az adó 1%-os Példakép kampányunk következő ügyfeleként mutatjuk be. A sorozat portréit Chripkó Lili készítette.

Egy gyerekkor, ami túl korán ért véget
Móni mindössze 11 éves volt, amikor utcára került.
Gyerekként nem az iskolai kirándulások vagy a gondtalan nyarak töltötték ki a mindennapjait, hanem az, hogy éppen kinél alhat aznap este. Egy ideig ismerősöknél húzta meg magát, egyik kanapéról a másikra sodródva, így már egészen fiatalon megtapasztalta, milyen érzés, amikor az embernek az egyetlen biztos pont az életében a bizonytalanság.
A biztonság, amit egy otthon jelenthetne, számára sokáig teljesen ismeretlen volt.
Menekülés a bántalmazásból
Felnőttként egy bántalmazó kapcsolatból menekült el vidékről Budapestre.
Nem volt pénze, nem voltak kapcsolatai és nem volt hová mennie. Egyetlen célja volt: túlélni és kiszabadulni abból az életből, amelyben már nem maradhatott tovább.
Budapestre érkezve azonban teljesen egyedül maradt. Kapcsolatok és anyagi háttér híján végül az utcán találta magát.
Évek a függőség árnyékában
Az utcán töltött hosszú évek alatt Móni kábítószerfüggőséggel is küzdött.
Sokan nem látják, milyen könnyen válhat a függőség meneküléssé azok számára, akik napi szinten traumákat, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget élnek át. Az utcán élők számára a túlélés gyakran nemcsak fizikai, hanem lelki harc is.
Móni azonban egy ponton ráébredt: ha nem változtat, talán soha többé nem fogja látni a kislányát, aki ekkor a nagyapjával élt és Móni tudta, hogy csak akkor lehet esélye újra mellette lenni, ha teljesen új életet kezd.
És ezt az utat végül saját erejéből járta végig, szakszerű segítség nélkül, példás kitartással.
A legnehezebb újrakezdés
Móni önerőből jött ki a függőségből.
Nem volt mögötte vagyon. Nem volt mögötte biztonsági háló, csak az elszántsága.
Kijózanodása után folyamatosan dolgozott. Takarított kisebb és nagyobb cégeknél, minden munkát elvállalt, amit csak tudott. Korán kelt, késő estig dolgozott, és próbált félretenni minden forintot.
De hiába dolgozott évekig megállás nélkül, a mai lakhatási válságban ez sokszor még mindig nem elég.
Mert ma Magyarországon rengeteg ember dolgozik teljes állásban úgy, hogy közben képtelen önerőből lakhatást biztosítani magának. Az albérletárak folyamatos emelkedése, a kiszámíthatatlan megélhetési költségek és a szociális bérlakások hiánya miatt sokan éveken át láthatatlan csapdában élnek.

Találkozás az Utcáról Lakásba! Egyesülettel
Móni először az Utcáról Lakásba! Egyesület Adj munkát! csoportjában találkozott velünk. Mikor megismertük, Budapest egy külső kerületében, karnyújtásnyira a Belvárostól élt egy egyszemélyes sátorban. Innen járt el dolgozni minden nap és ide is tért haza munka után, de munkatársai soha nem mondták volna meg róla, hogy hajléktalanságban él, hiszen mindig pontosan és tisztán érkezett dolgozni, munkájára pedig sohasem volt panasz.
Később Egyesületünk egyik lakhatási programján keresztül sikerült biztonságos otthonhoz jutnia.
Móni életében újabb tragédia következett: elhunyt az édesapja, aki addig a kislányáról gondoskodott, de ekkorra már volt egy stabil pont az életében. Volt otthona.
A biztos lakhatásnak és a stabilizálódó élethelyzetének köszönhetően ma már újra együtt élhetnek a lányával. Az a remény, amit hosszú éveken keresztül kapaszkodóként őrzött magában, végül valóra vált.
A jókedv, ami mindenen átsegítette
Mónit életében számtalan megrázkódtatás és veszteség érte. Sokszor került olyan helyzetbe, amelyből szinte lehetetlennek tűnt a kiút, de a tenni akarása és a jókedve soha nem hagyta el.
Akik ismerik, azt mondják: még a legnehezebb időszakokban is képes volt mosolyogni és másoknak erőt adni. Talán éppen ez segítette át azokon az éveken, amikor újra és újra elölről kellett kezdenie az életét.
Móni története nemcsak a túlélésről szól.
Hanem arról is, hogy megfelelő támogatással, bizalommal és lehetőséggel emberek élete változhat meg gyökeresen.
Az adód 1%-a valódi újrakezdést jelenthet
Az Utcáról Lakásba! Egyesületnél hisszük, hogy mindenkinek jár egy biztonságos otthon és egy új esély. Az adód 1%-ának felajánlásával te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy olyan emberek, mint Móni, stabil lakhatáshoz és kiszámíthatóbb jövőhöz jussanak.