Kinga útja, egy közösség sikere – óriási eredmény az Adj Munkát csoportunkban
Az Adj Munkát program mindenki számára nyitva áll, akinek nehézséget okoz a munkakeresés és igyekszünk mindenkit úgy támogatni, ahogy számára a legjobb. A csoport találkozókon rendszeresen szóba kerülnek a nehézségek, amik a munkakeresést akadályozzák a tagok életében – legyenek azok külső vagy belső akadályok – és közös erővel dolgozunk a megoldáson. Ez sokszor nem egyszerűen valamilyen információt, tanácsot, tippet, vagy tudást jelent, hanem maga a közösség biztonságos tere, megtartó ereje nyújt olyan tapasztalatokat és közeget, melyben lehet fejlődni, gyógyulni, kibontakozni. Ez egy nehezebben megragadható, számszerűsíthető, kimutatható eredmény, olyan “puha” dolog. De vannak olyan történetek, esetek, melyekből ez egyértelműen kiderül, “felsejlik” a jelenléte. Egy ilyen sikertörténetet osztunk meg most. Mester Attila, az Adj Munkát program vezetőjének írása.
Kinga bő egy éve jött el az első csoport találkozóra. Nemrég zárult a pszichiátriai kezelése és felvértezve érezte magát, hogy kicsit feszegesse határait. Mikor a csoporton megjelent, ehhez már meg is tette az első lépéseket: ugyanis előtte évekig nem hagyta el a lakását egyedül, a városi közlekedés és önállló elboldogulás leküzdhetetlen akadálynak tűnt számára. Most sem sikerült volna egy régi oszlopos Adj Munkátos csoporttag támogatása nélkül, aki háztól házig kísérte (ő javasolta neki a csoportot).
Külön beszélgettünk kicsit kettesben a kezdés előtt, biztattam, hogy csak annyira vegyen részt, amennyire számára komfortos, nincsenek kötelezettségek, jelezze, ha bármi túl sok – hiszen máris ott volt a következő nagy akadály: megszólalni 5-6 ember előtt! Erre sem volt még példa előtte az életében és ezt is bátran meglépte.
Tehát innen indultunk. Nem rémült meg ettől az új helyzettől és elkezdett járni a csoportra, mindig kísérte oda és vissza a régi csoporttagunk. Az Adj Munkát egy olyan “hídfőállássá” vált a nagy, ijesztő világban, amiért érdemes volt vállalni a közlekedéssel járó izgalmakat, a sok ember közé vegyülés félelmetes állapotát.
Aztán volt olyan, hogy már a Blaháig el tudott és mert menni, amikor valamiért a szokásos kísérője nem tudott jönni – ezt előre megbeszéltük, megszerveztük, hogy ki hozza a Blaháról és kíséri vissza.
Aztán egy idő után már teljesen önállóan kezdett járni a csoportra és ezzel egyúttal jobban kinyílt a világ számára, más ügyekben is önállóbban tudott mozgolódni. Ez egy nagy siker, de még nincs vége!
Az egyik, amit elintézett, a megváltozott munkaképességű státusz megszerzéséhez szükséges vizsgálatok, hivatali ügyintézés, hosszas és sokszor megterhelő procedúrája. Sikerült elintézni és így növekedtek az elhelyezkedési esélyei. Ez még csak lehetőség, élni is tudni kell vele. Ez is megtörtént, keresett munkát és néhány hete, amikor hívtam telefonon, hogy jön-e a csoportra (ahogy minden héten mindenkit végig telefonálok), mondta, hogy sajnos nem tud, mert állásinterjúra megy! Alig tudtam elhinni, hogy már itt tart, megy tovább, nem pihen rá kicsit az eddigi fáradalmakra.
Ez nagyon nagy dolog – és még ezzel sincs vége! Hiszen sikerült az interjú és megkapta az állást! Az, hogy mit fog csinálni, már tényleg a hollywoodi happy end-eket idézi: plüss játékokat varr, amiket beteg gyerekeknek visznek kórházakba.
Hogy ehhez hányszor, milyen kitartóan és vissza-visszatérően kellett a komfortzónáját elhagyja, és ez milyen bátorságot jelentett, csak sejthető így kívülről. Nagyon büszke rá a csoport!
Én pedig rájuk is nagyon büszke vagyok, nemcsak Kingára. Hiszen a szociális munkás, a csoportvezető teret, keretet tud teremteni, célt és irányt tud mutatni, értéket tud közvetíteni, és támogatást tud nyújtani, de ahogy az utat nem tudja végigjárni az ügyfél helyett a szociális munkás, úgy a csoportvezető sem tud a csoporttagok helyett befogadó, támogató közösséggé fejlődni. Ez rajtuk, az ő emberségükön, empátiájukon, szociális érzékükön, nyitottságukon múlik, azon, hogy bár a legtöbben a legrászorultabb helyzetben, nehéz szociális körülmények között élnek, mégis tudnak adni, őszintén kapcsolódni, támogatólag jelen lenni.
Mester Attila, az Adj Munkát csoport vezetője
