Kőbányával aláírjuk a hivatalos együttműködést, amely már nemcsak egyes lakások felújítására, hanem partnerségre szól, így megszületik első, Kunyhóból Lakásba! néven futó programunk. Ebben az évben először pályázaton kiválasztott bérlők költözhetnek be a kőbányai lakásokba.
A harmadik kőbányai beköltözőpáros is lakáshoz jut, együttműködésre léptünk a Habitat for Humanity Magyarországgal a lakások felújításában: ezeknek az ingatlanoknak a felújítását jórészt az ő önkénteseik végezték.
2015-ig családias szociális munkát végeztünk, az első beköltözőink maguk is aktivistaként vettek részt az ügyeikben, vállalva a teljes nyilvánosságot. A szociális munkában a kezdetektől az Elsőként Lakhatást szemléletet vettük alapul, és 2015-ben kezdtünk el saját magunkra szabott szociális munkás működési szabályokat alkotni. Ekkor kezdődött el a szociális szakmai kapcsolataink intézményes keretek közötti építése.
Ebben az évben próbára tett bennünket a Habitat önkénteseinek fogadása, éppen csak induló szervezetként nem voltunk teljesen ilyen nagy számban segítséget fogadni, valamint ekkor még nem tudtuk finanszírozni, hogy az ötödik és hatodik lakásunkat is saját kezűleg újítsuk fel. Mindeközben a hat lakásban tizenkét nyugdíjas vagy nyugdíjközeli, ránk maximálisan számító ember várta munkánkat. Látszott, hogy muszáj az intézményesülésre fókuszálnunk. Az Elsőként Lakhatást! szemléletben megalapított Kunyhóból Lakásba! programunk működésétől függetlenül a magyar lakhatási válság széles réteget érint, és muszáj volt rendszerszintű, felskálázható programokat is létrehoznunk. A szervezet megerősödése után egy lakásügynökség elindításán gondolkoztunk, ekkor keletkeztek az albérletház és a házkezelőség elképzeléseink. Az albérletház koncepcióját a mai napig sem sikerült megvalósítanunk.