Horváth Márton
436 925 Ft már összegyűlt a kitűzött 211 000 Ft-ból
Tíz éves az Utcáról Lakásba! Egyesület! Ami nem változott az elmúlt évtizedben, az az, hogy töretlenül hiszünk benne: mindenkinek kell egy hely, amit otthonnak hívhat, mert a biztos lakhatás nem csak emberi jog, de a társadalmi részvétel és a személyes jóllét egyetlen lehetséges alapja is.
Munkánkra indulásunk óta egyre nagyobb szükség van, így egyre nehezebb társadalmi környezetben, de egyre többet dolgozunk ezért. Bérlőink száma az indulás óta kettőről száz fölé nőtt tavalyra, mellettük pedig többszáz embernek tudunk albérlettámogatást adni, és többezren olvassák híreinket, és egyre több önkormányzatnál dolgozzák fel szakmai anyagainkat saját munkánkkal, és a hazai a lakhatási szegénységgel kapcsolatban.
Elindulás (az AVM csoport részeként)
https://index.hu/video/2013/03/21/szocialis_epitotabor/
A Város Mindenkié (AVM) Köztér munkacsoportját Bende Anna, a Lakhatás munkacsoportját Kovács Vera koordinálta ekkkoriban. Egy segítségkérés miatt elkezdtünk együtt dolgozni néhány, a Kőbányai Terebesi erdőben kunyhóban élő hajléktalan ember ügyében, akik kunyhóit illegálisan le akarták bontani. Anna koordinálta az AVM aktivistáit, hogy a kunyhókat figyeljék, Vera pedig az érintettekkel együtt tárgyalásokat kezdeményezett a Kőbányai Önkormányzatnál. Weeber Tibor alpogármester hamar megértette az ügy fontosságát és mellénk állt.
A tárgyalások eredménye az lett, hogy a Terebesi erdőben élő hajléktalan emberek közül minden évben néhányan bérlakáshoz juthatnak. Az első évben két romos lakást kaptunk, amelyek felújítására a bérlők voltak kötelezve. Ezt az AVM vállalta és a Társadalomelméleti Kollégiumban alakult (azóta megszűnt) Szociális Építőtábor Egyesülettel, valamint önkéntesekkel közösen lakhatóvá tettük a lakásokat.
Művezetőnk Ivány Endre volt, aki életében először dolgozott együtt önkéntesekkel. A munkákat a Van Esély Alapítvány és az Alapítvány a Társadalmi felelősségvállalásért támogatta. Első támogatóinkat azért fontos kiemelni, mivel a kezdetekben csupán egy ötlettel indultunk el, amelynek a támogatását fel merték vállalni. A lakásokat 2012-ben szavazta meg a kőbányai testület, és a felújítások 2013-ra fejeződtek be.
Az első beköltözések
https://hvg.hu/itthon/20140121_Elso_a_lakhatas_Utana_minden_konnyebb
Első beköltözőink Valika és Albi voltak, majd egy-két hét múlva a második beköltözés is megtörtént, Feri és Julika is otthonra talált. Az első beköltözés ünnepélyes volt. Nem álltunk meg, hanem folytattuk a program életre hívása körüli munkát, hogy a következő párok is a Terebesi erdőből lakásba költözhessenek. Ekkor már Utcáról Lakásba! néven hívtuk magunkat, de még nem voltunk önálló szervezetként bejegyezve.
Teljesen önkéntes alapon dolgoztunk az első években, de már ekkor sejtettük, hogy ezt a munkát intézményes keretek között kell majd végeznünk. A második építkezés önkéntes-koordinációjában a Mérce több szerzője és szerkesztője, valamint az akkori AVM aktivista köre segített. Megható volt látni, hogy 3-4 otthontalan ember is rendszeres résztvevője volt ezeknek az önkéntesnapoknak, olyanok, akiknek nem volt reményük arra, hogy ők maguk is lakáshoz jussanak a bekapcsolódásuk révén.
Alapszabályba foglaljuk az Elsőként Lakhatást szemléleten alapuló szociális munkát. Az egyesületünk által képviselt Elsőként Lakhatást szemlélet szerint a szálló alapú hajléktalan ellátórendszer nem képes valós kivezető utat nyújtani a hajléktalanságból,
Sor kerül az ULE bírósági bejegyzésére, és ezzel párhuzamosan további három új bérlőnket köszönthetjük. Úgy fogtunk bele a harmadik és negyedik lakás felújításába, hogy minden akkori egyesületi tagnak teljes állása volt máshol. Tényleges alapítók négyen voltunk: Bende Anna, Kandikó Viki, Kovács Vera és Sipos Zoli. Az alapítók mellé 6 fő tiszteletbeli alapítótagot kértünk fel, köztük Udvarhelyi Tesszát az AVM-ből, és Valikát, az első bérlőnket.
Kőbányával aláírjuk a hivatalos együttműködést, amely már nemcsak egyes lakások felújítására, hanem partnerségre szól, így megszületik első, Kunyhóból Lakásba! néven futó programunk. Ebben az évben először pályázaton kiválasztott bérlők költözhetnek be a kőbányai lakásokba.
A harmadik kőbányai beköltözőpáros is lakáshoz jut, együttműködésre léptünk a Habitat for Humanity Magyarországgal a lakások felújításában: ezeknek az ingatlanoknak a felújítását jórészt az ő önkénteseik végezték.
2015-ig családias szociális munkát végeztünk, az első beköltözőink maguk is aktivistaként vettek részt az ügyeikben, vállalva a teljes nyilvánosságot. A szociális munkában a kezdetektől az Elsőként Lakhatást szemléletet vettük alapul, és 2015-ben kezdtünk el saját magunkra szabott szociális munkás működési szabályokat alkotni. Ekkor kezdődött el a szociális szakmai kapcsolataink intézményes keretek közötti építése.
Ebben az évben próbára tett bennünket a Habitat önkénteseinek fogadása, éppen csak induló szervezetként nem voltunk teljesen ilyen nagy számban segítséget fogadni, valamint ekkor még nem tudtuk finanszírozni, hogy az ötödik és hatodik lakásunkat is saját kezűleg újítsuk fel. Mindeközben a hat lakásban tizenkét nyugdíjas vagy nyugdíjközeli, ránk maximálisan számító ember várta munkánkat. Látszott, hogy muszáj az intézményesülésre fókuszálnunk. Az Elsőként Lakhatást! szemléletben megalapított Kunyhóból Lakásba! programunk működésétől függetlenül a magyar lakhatási válság széles réteget érint, és muszáj volt rendszerszintű, felskálázható programokat is létrehoznunk. A szervezet megerősödése után egy lakásügynökség elindításán gondolkoztunk, ekkor keletkeztek az albérletház és a házkezelőség elképzeléseink. Az albérletház koncepcióját a mai napig sem sikerült megvalósítanunk.
Szemléletformálás – Ettől az évtől kezdve az egyesület munkásságának láthatóságát helyeztük előtérbe, nagyobb hangsúlyt fektettünk szemléletformáló tevékenységünkre. Elindítottuk Facebook oldalunkat, az első AdjukÖssze kampányunkat, és ekkor kaptuk meg az első sajtómegkereséseket.
A 2016-os év valódi fordulatot hozott az induló egyesület életében. Ekkor vált biztossá, hogy a munkánk nem csak kísérlet, hanem egy erős és professzionális szervezetet van születőben. A Kunyhóból Lakásba! programot és a Lakásügynökség programunkat nyílt lakáspályázatokkal folytattuk, illetve megpróbáltuk másik kerületek felé is kinyitni. Ebben az évben második stratégiai célként felvettük az Elsőként Lakhatást szemlélet mellé a Lakásügynökség koncepció megismertetését, és a hazai elterjesztésében való szerepvállalást. A Lakásügynökség az első évben szintén csak hajléktalanságból kilépő bérlőt fogadott. Első bérlőink közül egy pár drogfogyasztás miatt kiesett a programból, viszont a többi lakásügynökségi beköltözőnk nagy része ma is bérlőnk: van, aki elhunytával került ki a programból, de olyanok is akadnak, akik már jobb lehetőségek reményében tudtak tovább költözni. Fontos azonban, és ezt célcsoporttól függetlenül ma is tartjuk, hogy senkinek sem határidős lakhatás biztosítunk, a bérlők minden lakhatási programunkban addig tudnak részt venni, ameddig fizetik a lakbért és együttműködnek velünk.
Lakásügynökség elindítása – Először TESZ Magyarországért, majd Lakhatást Most! alapítvány néven, egy támogatónk az általa alapított alapítvánnyal megvásárolt 3 lakást, hogy az ULE a frissen induló Lakásügynökség keretében szociális bérlakásként üzemeltesse ezeket, és támogatónk emellett az Egyesület működési költségeit is támogatta. Ez egy szinte mesébe illő történet volt: megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk.
Ebben az évben a szervezeti fejlődésre is koncentrálva megtartottuk az első, külső facilitátorral szervezett elvonulásunkat.
Első fizetett szocmunkás – Az ULE alapítói közül Anna, Vera és Sipi maradtunk a fedélzeten. Vera és Anna GYED-en voltak kislányaikkal, így más állásban nem kellett dolgozniuk, és a gyerekek mellett a szervezet építésére tudtak koncentrálni. Emiatt először hármuk közül Sipi lett felvéve alkalmazottként, majd 2016-ban az első külsős teljes állású fizetett szociális munkást is fogadtunk.
HomeLab – Az intézményesülés másik fontos katalizátora volt, hogy először lettünk partnerek egy Európai Uniós pályázatban, aminek köszönhetően az ügyfélszámunkat is emelni tudtuk, és az intézményesülésben is sokat haladtunk előre.
Lakhatást Most! cikksorozat – Elindítottuk a Mércén a lakhatással foglalkozó cikksorozatunkat, hogy felszínre kerüljenek a legégetőbb lakhatási problémák, és hogy megmutassuk, az olyan lakásgondok mint a lakásszegénység, az egekbe szökő albérletárak megoldható problémák a felelős lakáspolitika segítségével.
A két lakhatási programunk különválasztása – Elhatároztuk, hogy a Lakásügynökség programban másfajta sérülékenységekre is kinyitjuk a figyelmünket, és a Kunyhóból Lakásba! program pedig tisztán Elsőként lakhatást szemlélet alapú program marad
Új láthatóság – Könyvhajlék aukció és Swimathon sportnagykövetes kampány: Olyan fenntarthatósági irányba indulunk el, hogy a kommunikációnk kampányokon belül dolgozik a szemléletformáláson és a forrásteremtésen.
2017 meghatározó pontja volt számunkra a Könyvhajlék aukció. Az Egyesület első évei sok küszködéssel, kockázatvállalással, és lemondással jártak, és amikor azt láttuk, hogy a Szépírók társasága és számtalan ismert ember mellénk áll, az nagy kapaszkodót jelentett.
Adj Munkát! csoport indulása februárban – Mindenki számára nyitott heti csoporttalálkozókon egyesületünk szociális munkásai segítik a munkakeresőket abban, hogy el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon, és a csoporttagok is támogatják, információval látják el egymást.
Lakhatási Koalíció – A parlamenti választásokra készülve a Lakhatási Koalíció feláll, és a lakhatással foglalkozó szervezetekkel közösen egy politikusi fórumot tartunk a Gödör Klubban.
Első intézményes donorjaink – Ettől az évtől kezdve vált az ERSTE Seeds/ERSTE Social Banking és az Otthon Centrum rendszeres támogatónkká.
Az első éveinkben az Egyesület működését szinte kizárólag közösségi finanszírozásból és kis magánadományokból biztosítottuk. A HomeLab volt az elsõ olyan pályázatunk, amely több évre biztosította a fennmaradásunkhoz szükséges forrásokat. Emellett a TESZ Magyarországért Alapítvány partnersége hozta el azt, hogy 2017-ben fellélegezhettünk, és amellett, hogy stabilan működtünk, olyan új, stratégiai partnerekre tehettünk szert, mint az ERSTE, a Polgár Alapítvány, vagy az Otthon Centrum.
A mobilház program kezdete: a soroksári telek megvásárlása – ebben az évben indítottuk útjára a mobilházas programunkat is, melyet 2016-ban a Lakásügynökség részeként dolgoztunk ki.
Elterveztük, hogy befektetői forrásból vásárolunk ingatlant, és a ráfordítást a bejövő bérleti díjból fizetjük vissza. Azonban a befektetői ingatlanpiac nem így működik: a lakások akkor is értékállóak, ha a befektetõk nem adják ki őket. Így fordult a figyelmünk a mobilházak felé: ezek kisebb értéküknél fogva működtek ebben a modellben. Az első két mobilházunkat 3 befektetõ forrásából tudtuk letenni a soroksári telkünkön.
Ebben az évben eléggé meghatározó volt a mobilházaink telepítése körüli sok nehézség. Szervezetileg is nagy fába vágtuk a fejszénket, de sok jogi és építési szabályozással kapcsolatos anomália is nehezítette a munkát, ami időközben minden önkéntes kapacitásunkat felemésztette. Közben pozitív élmény is volt persze a saját telkünkön építkezni, de azt láttuk, hogy a fővárosi kerületek szinte mindegyikének olyan ellentmondásos és egymástól is eltérő véleménye van a mobilházakról, hogy ezt a programot nehéz lenne széles körben terjeszteni egy elkötelezett partner nélkül. Az első lakásügynökségi lakások után a két mobilház lett a következő – immár saját – lakásügynökségi lakásunk. Az átadás a nehézségek miatt 2019-re csúszott.
https://www.youtube.com/watch?v=siGgzCHuLGo
A kriminalizáció éve: Részt vettünk a hajléktalanság kriminalizációjának elleni tiltakozásokban, de sajnos az új törvény októberben hatályba lépett. Innentől kezdve a szabálysértési törvény módosítása országos hatáskörrel kötelezően szankcionálja az életvitelszerű közterületen tartózkodást.
https://merce.hu/2018/10/14/mi-is-a-baj-a-hajlektalansag-kriminalizaciojaval/
Az első beköltözés ötödik évfordulója – Valikáék beköltözésének ötödik évfordulóját előbb velük a kertjükben, majd a Mika Tivadar mulatóban ünnepeljük meg, és ezzel áprilisra tűzzük ki az ULE születésnapját. Az ötödik születésnapra Vörös Anna fotókiállítását mutatjuk be a Kelet Kávézóban.
Új team-ek alakulnak: a műszaki team és a raktárunk születése – Ebben az évben megalakult a műszaki team, hogy a lakásfelújítások során gördülékenyebben menjen a munka. Egyesületünk raktára is 2018-ban nyitotta meg kapuit, melyet ezentúl önálló feladatként visznek azóta is önkéntes raktárosaink.
Ebben az évben a kriminalizáció, az Utak az Erdőben kötet ezzel összefüggésben való megjelenése, és a Lakásügynökség voltak a meghatározó pontjai az ULE életének. Elkezdtek beköltözni a lakásügynökség olyan bérlői, akik külső partnerek, támogatók lakásait bérelhették egyesületünkön keresztül. Lakásügynökségünk mellet a mobilházaink is ebben az évben fogadhatták első lakóikat.
Pesterzsébeti együttműködés indítása – Az ez évet megelőzően több önkormányzattal vettük fel a kapcsolatot, és az egyesület indulásakor megalapozott kőbányai együttműködés után sikeresen partnerségre léptünk a Pesterzsébeti Önkormányzattal. Így Kunyhóból Lakásba! programunkhoz egy újabb kerület csatlakozott, ezzel is bővítve lakásaink és bérlőink számát.
https://www.youtube.com/watch?v=wek_bl5Wo60
Utak az erdőben – Alapítónk és társelnökünk, Kovács Vera budapesti hajléktalan emberek történeteiből összefűzött Utak az erdőben című könyve szeptemberben jelent meg. A könyv célja elsősorban a figyelemfelhívás: a hajléktalanságba sokan beleszületnek, a szegénység és az otthontalanság gyakran nemzedékeken át öröklődik, újratermelődik.
SozialMarie díj – A SozialMarie egy társadalmi innovációs díj, amely minden évben 15 kiemelkedő projektet tüntet ki. A Kunyhóból Lakásba! valamit a Lakásügynökség programunkat is díjazták, ezzel is elismerve munkánkat.
Kommunikációs gyakornokok fogadása – 2019-től kezdve gyakornokok is segítik munkánkat, elsőként a kommunikáció területén fogadtunk.
2019 végére ijesztővé váltak a hírek. Amikor év elején bejelentették a lezárásokat, tudtuk, hogy egy ügyfelünk sem veszítheti el az otthonát fizetőképtelenség miatt, és bíztunk benne, hogy velük együtt a szervezetet is meg tudjuk menteni. Sikerült bérlők és kollégák elvesztése nélkül átvészelni ezt az időszakot, azonban az erre az évre tervezett szakmai fejlesztéseink csúsztak. Mobilház programunkat a soroksári polgármester saját hatáskörben elkaszálta, így a két mobilházunk azóta is egyik raktárunkban várja a jobb sorsát. Ennek az ügynek talán idén kerülhet pont a végére.
2020 elején a lezárások az ügyfeleinket nagyon súlyosan érintették, egyértelmű volt, hogy sokan, akik takarítanak vagy konyhákon dolgoznak, egyik pillanatról a másikra elvesztik a megélhetésüket, így sok bérlőnknek volt szüksége emiatt extra támogatásra. A koronavírus járvány alatt azonban nagy összefogásnak köszönhetően minden nyugdíjas, és állását elvesztő bérlőnknek tudtunk élelmiszerrel tartósan is segíteni.
Tapasztalatainkat összegezve önkormányzatoknak küldünk javaslatokat, hogyan könnyíthetik meg a szegénységben élők helyzetét a járvány alatt, belefoglalva a szállókról kiszoruló emberek helyzetét is.
Képzeld el kampány – A kampány során Budapest utcáin megjelentek emberek arcai és történetei, melyek lakhatási helyzeteikről szóltak. Célunk volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Magyarországon jelenleg három millió ember él lakhatási szegénységben.
https://utcarollakasba.hu/kepzeldel/
World Habitat díj – A SozialMarie díj után a brit World Habitat lakhatással foglalkozó szervezet is az ULE munkáját díjazza.
A Lakásügynökség bővülése – Az I. kerületi együttműködésünk, valamint a Budavári Lakásügynökség indulása körüli facilitátori feladatokat és szakmai közreműködést folytattunk ebben az évben. Egyik leglelkesebb aktivistánk, aki a régóta van velünk is ebben az évben költözhetett Lakásügynökség programunk által lakásba.
https://merce.hu/2021/06/19/dragam-en-a-mai-napig-atmaszok-veled-ha-oda-mersz-jonni-interju-lakatosne-jutka-aktivistaval-aki-30-ev-utan-koltozhetett-lakasba/
Bővül a raktár – Az Egyesület bérbe veszi a második raktárát, ahol bútoradományok mellett építőanyagok tárolására is lehetőségünk van, így a lakásfelújításokhoz szükséges eszközeink is otthonra találtak.
2021 januárjában a Fővárosi Önkormányzattal és a Városkutatás Kft.-vel közös pályázatot nyertünk az European Social Catalyst Fund (ESCF) pályázatán. A pályázat a lakásügynökségi modell megvalósíthatóságának a vizsgálatát, bevezetésének az előkészítését szolgálta. A három szervezet munkatársai és projektmegbízottjai fél éven át dolgoztak a European Social Catalyst Fund (ESCF) támogatásával, hogy kidolgozzák a Fővárosi Lakásügynökség indításának cselekvési tervét. A javaslatokat a Fővárosi Közgyűlés még nem tárgyalta.
A dokumentumokban a Lakásügynökség koncepciószintű leírásán túl a bevezetéséhez szükséges konkrét lépések meghatározásával foglalkoztunk. A féléves munka során egy hazai és nemzetközi Lakásügynökségekkel foglalkozó szereplőket tömörítő konzorciumban nemzetközi tapasztalatcserén vettünk részt, valamint a jelenlegi fővárosi lakhatási helyzet és önkormányzati lakásgazdálkodás elemzésével alapoztuk meg a cselekvési terv elkészítését, amely a Lakásügynökség pénzügyi modelljét, szolgáltatási elemeit, valamint a bevezetéshez szükséges lépéseket mutatja be. A Fővárosi Lakásügynökség cselekvési tervének bemutatója 2021 szeptemberében történt Budapest Főváros Polgármesteri Hivatalában. A II. kerületi önkormányzattal már ebben az évben megkezdtük az együttműködést, mely során a kerület elsajátította a Lakásügynökség koncepcióját, elköteleződve a felelősségteljes lakáspolitika mellett.
Lakásügynökség kézikönyv – Sikeresen pályáztunk a Fővárossal egy Lakásügynökség kézikönyv készítésére, és a World Habitat támogatásával ebből egy, minden önkormányzat számára hasznos általános kézikönyvet is készítettünk.
Szociális munka gyakornokok fogadása – 2021 őszétől terepgyakorlati helyként is működünk az ELTE TÁTK Szociális Munka Tanszékével együttműködve, mivel fontos számunkra a szakmai képzés erősítése. Azóta több szociális munkás gyakornokot is fogadtunk, akik közül ketten a gyakornokság után is velünk maradtak, és most is az ULE munkáját segítik.
Együttműködés a SZÁD-dal – Elindítottuk a partnerségünket a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetével, hogy szociális munkás kollégák is pályázhassanak a lakásügynökségbe bérlőként, és még ebben az évben meg is történtek az első beköltözések.
https://444.hu/2022/06/24/mikozben-masokon-segitenek-alig-tudjak-fizetni-a-sajat-lakasukat
SZÁD sajtóanyag_2022_04.docx
Room to Roma partnerség – Az ULE bérlőinek jelentős része roma. Elkezdtünk tudatosabban foglalkozni azzal, hogy a saját munkánkon kívül is megmutassuk a roma embereket érő lakhatási diszkriminációt. https://utcarollakasba.hu/kulcskerdes/
A szomszédban kitörő háború nagyban meghatározta a 2022-es évünket, az Ukrajnából menekülők számára indítottuk el Szolidaritási lakhatás programunkat, melyben először lakásügynökség programunkhoz hasonló koncepcióban dolgoztunk, majd az UNHCR-rel és az EPIM-mel megkeződő együttműködést követően albérlet támogatási programot indítottunk el. Ukrajnából érkező családjainkat azóta szociális munkával segítjük, hogy könnyebben integrálódhassanak hazánk társadalmába.
A háború mellett a tavalyi év során sikereinket is ünnepelhettük: 2012-ben kezdtük el tevékenységünket – bár még nem a ma hivatalos intézményi formában – a kőbányai együttműködés során. Emellett a tavalyi év során lépte át a 100-at bérlőink száma.
Lakhatási Minimum – A 2022-es parlamenti választásokat megelőzően a 2022-ben felálló kormány számára a kidolgoztunk egy javaslatcsomagot lakhatással foglalkozó szervezetekkel közösen, amely a Lakhatási Minimum nevet viseli. https://lakhatasiminimum.hu/
Tiltakozás a szociális törvény módosítás ellen – Az új szociális törvényt novemberben fogadták el, a módosítás célja az, hogy az állam minden korábbinál kevesebb felelősséget vállaljon rászoruló állampolgáraiért, és kivonja magát a szociális szolgáltatások biztosításának kötelezettsége alól.
https://utcarollakasba.hu/sajtokozlemeny/, https://444.hu/2022/11/18/33-szervezet-szerint-alkotmanyellenes-a-szocialis-torveny-modositasa
Közösségi szociális munka: női klub és Sorstárs Segítő csoport – Női ügyfeleink számára női klubot indítottunk a közösség megerősítésére és sorstárs mentorálás indul. Régóta terveztünk közösségi eseményeket, ennek előkészítéséül korábban közös bográcsozásokat és karácsonyi vacsorákat rendeztünk. Ebben az évben szépségnapok, főzés, színház és csoportos beszélgetések valósultak meg, illetve mentorcsoport találkozók, valamint egyéni mentorálások kezdődtek el.
Élelmiszerbank együttműködés – 2022 szeptemberében írtunk alá egy megállapodást az Élelmiszerbankkal, amelynek folyományaként 2022. decemberére az ingatlankeresési közreműködésünkkel 4 budapesti lakást vásároltak, melyeket kezelésbe vehetjük a lakásügynökségi programunkba.
Erasmus partnerség – 2022 óta részt veszünk egy Erasmusos programban is, melynek amelynek fő témája a hajléktalanságot megtapasztalt idős emberek helyzete. Ezen együttműködés keretében a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ) olasz (Caritas Trieste), ír (Focus Ireland) és angol (Groundswell) lakhatási szervezetekkel osztjuk meg tapasztalatainkat. Tavaly ősszel a BMSZKI Szabolcs utcai intézményében láttuk vendégül a partnerszervezeteket.
Újabb Lakásügynökség együttműködés – A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével együttműködést indítunk: a lakásügynökséget kinyitjuk a bölcsődei dolgozók felé.
Sorstárs Segítő csoport – 4 mentorral kezdi meg működését, az újonnan fogadott bérlőinket egyesületünkhöz közel álló, régi bérlőink segítik a mindennapi teendőkben, és kapcsolati háló kialakításában.
Előrelépés az Élelmiszerbankkal – 2023. februárjában megkötöttük az első Élelmiszerbankos ingatlankezelési megállapodást az általuk vásárolt lakásra, amelyet 2023 márciusában szociális lakásügynökségi lakásként megpályáztatunk.
Jelenleg Egyesületünknek állandó 25 munkatársa, 2 állandó önkéntese és 5 gyakornoka van.
Az idővonalban felhasznált képek Palotás Ágnes, Csoszó Gabriella, Tóth Krisztina, Vörös Anna, Tóth Ridovics Máté, Neményi Márton, Marjai János, Bankó Gábor, Bakonyi Zsuzsa, és Szatai Marci munkája.
Sziasztok!
Marci vagyok 38 éves! Többször futottam már fél maratont, de ezúttal szeretném a jót összekötni egy mégjobbal! És amellett, hogy leküzdöm a kilométereket, szeretnék másoknak is segíteni lehetővé tenni, hogy leküzdjék a “saját” kilometereiket!
Ezúttal az Utcáról a Lakásba egyesületre esett a választásom, mert nagyon szimpatikusak a törekvéseik, és profi módon mennek neki a problémáknak, hosszú távú megoldást kínálva azoknak akiknek legnagyobb szükségük van rá!
“Az Utcáról Lakásba! Egyesület régóta az egyik kedvenc szervezetem, megalakulásuk óta követem őket, igazi példaképek. A hazai lakhatási válságban hihetetlenül fontos és értékes a munkájuk, amit elképesztően inspirálóan, elkötelezetten, kreatívan és professzionálisan végeznek. Folyamatosan fejlődnek, ráadásul a lakásszegénységben élő emberekkel végzett konkrét, széleskörű tevékenységeik és az érdekképviseleti munkájuk mellett minket is folyamatosan informálnak, tanítanak, érzékenyítenek. Évekkel ezelőtt voltam már az ULE úszó nagykövete, örülök, hogy idén a futó felkérésre is igent tudtam mondani.
Futni elvileg régóta nagyon szeretek, de az utóbbi időben valahogy mélyponton van a futhatnékom, úgyhogy nagyon rám fér a motiváció. Nehezen is veszem rá magam, és meg is tudnék állni nagyon ritka 5 km-es köreim bármelyik percében, nemhogy többet fussak… Ugyanakkor idén nagyot álmodom, 200 ezer Ft-t szeretnék gyűjteni a segítségetekkel az ULE-nek, amiért hajlandó vagyok akkor már nagyot is vállalni, és egy hónap alatt (éppen) annyit edzeni (edzegetni), hogy 14 km-t valahogy le tudjak futni a versenyen, bármilyen messze is érezzem most magam tőle.:)“
“A legtöbbször Budapest utcáin futok, bringázok, sétálok és nem kell nagyon kinyitni a szemem, hogy észrevegyem, van lakhatási probléma. Talán lehet mondani, hogy egyre több embernek összeáll, hogy az ignorálás, gyűlöletkeltés, eltávolodás nem jelent valódi, holisztikus megoldást, ahogy az sem, ha oda-odavetünk egy maroknyi aprót néhanapján. Az ULE nem csak a holisztikus megoldást kínál, de mindezt teljesen transzparensen teszi. Ezért kérek majd pár maroknyi aprót, hogy őket segítsük együtt az úton. Bónuszként meg fogom osztani szenvedésem részleteit, ahogy elvergődök a maratoni távig, majd megpróbálok keresztülvergődni rajta.”
„Amikor lakást tudtam magamnak vásárolni, onnan egészen más lett az életem. Azt éreztem, hogy sokkal szabadabbá váltam, hiszen már van hol laknom, van otthonom, amit senki el nem vehet tőlem. A futás is egyfajta szabadságot ad az életemnek, csak nem anyagi értelemben, hanem mentálisan. Most szeretnék azért futni, hogy olyanok is megtapasztalhassák az otthon biztonságának felszabadító érzését, akiknek nem lenne rá lehetősége.”
“Nem tudom, hogy miért futok, nincs nagy „futástörténetem”, sőt, nem is mindig szeretem
csinálni. Jó lenne olyat írni, hogy valamiből kisegített, vagy hogy feldolgoztam valamit általa,
vagy hogy jobb ember lettem tőle, de ezek túl egyszerűek lennének. Félek, hogyha ilyet
mondok, azzal kisajátítom. Egyszer talán, 90 éves korom körül (amikor már özvegyen a
Badacsonyban fogok lakni és nagyon sok unokám, sőt, dédunokám lesz, és nagy kertem és
sok nyugdíjam) írok valami futás-könyvet, ami tartalmazza a miérteket és a megfejtéseket.
Akkor lesz aktuális.
Nade, a túlgondolt felütés után jöjjön a lényeg: jött egy ötlet, hogy jó lenne már kanyarintani
valamit ezen a kapcsolaton köztem és a futás között, új tét kell. Mi van, ha míg én futok,
másnak otthona lesz? Távoli asszociáció, de szerencsére nem én találtam ki. Az ULE
megengedi nekem, hogy életemben először szégyenkezés nélkül mondjam azt, hogy hogy
kérek szépen pénzt – ráadásul nem magamnak, hanem lakhatási problémákkal küszködő
emberek javára.”
“Ha tudok mindig adok a kolduló hajléktalanoknak az utcán. De ez egyértelműen nem oldja meg hosszútávon a lakhatási problémájukat, élethelyzetüket. Nagyon örülök az ULE futónagykövet lehetőségének, mert így egy hosszútáv futásával (42 km) és az egyesület és az adományozók segítségével tényleges, hosszútávú megoldást tudnánk adni néhány hajléktalannak. Egyébként is sokat futok és nagy erőt és folyamatos inspirációt érzek ebben a mozgásformában. Futónagykövetként ezt az erőt mások segítésére tudom ajánlani és remélem ezzel nem csak futásra, hanem a kollektív problémák megoldására és esetleg egy kis szociális érzékenységre is inspirálom az embereket. Hajrá hajrá, a célban találkozunk!”
“Hú Srácok, hát én teljesen vakon voltam. Idén Csipi nyomott egy dupla kört az UBn. Ez emberfeletti, mondhatnám őrült dolog, ráadásul futónagykövetként, mert ő egy Suhangyal. Fogalmam sem volt róla, miként lesz egy alapítványnak pénze attól, hogy valaki fut.
Az ULE munkatársai végül felvilágosítottak, hogy is megy ez.
Tudom, tudom, hogy manapság mindent egyedül kell megoldani, és minden mögött csak az egyéni felelősség húzódik, de nem lehet, hogy mégis összetettebb a világ? Sőt, nem lehet, hogy együtt esetleg messzebb juthatunk?
Kérlek segítsétek adományaitokkal az Utcáról Lakásba! Egyesület munkáját!
Én is erre készülök, mellesleg, ahogy a hegymászók mondják, ha már itt lesz, egy maraton felét is lefutom, Tamással a 39. Spar Budapest maratonon.”
“Sziasztok! Tamás vagyok. Budapesten élek és formatervezőként/látványtervezőként dolgozom és amikor szétnézek a világban, gyakran rájövök, hogy milyen szerencsés életem van: van tető a fejem felett, lehetőségem van egészséges és teljes életet élni és körülöttem vannak a szeretteim. ilyenkor eszembe jut, hogyan tehetnék valamit azokért, akiknek mindez nem adatott meg. Nem rajongok kifejezetten a futásért, de az utána jövő jóleső fáradtságért és kisimult idegekért időről-időre arra jutok, hogy megéri a fáradságot. Az meg különösen motiváló, hogy valami fontos cél érdekében futhatok és a lelkibékémen túlmutató haszna is van ennek a fajta szenvedésnek. Az otthontalan emberek legtöbbször negatív kontextusban – valamiféle zavaró, kellemetlen elemekként – jelennek meg az itthoni közbeszédben, miközben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy valójában ők az áldozatok, akik nem saját választásukból kerültek abba az élethelyzetbe, amiben vannak és általában segítség nélkül nem is nagyon tudnak kikeveredni onnan. Éppen ezért nagyon fontosan tartom az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját, hiszen ők valódi segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ezek a kilátástalan helyzetben lévő emberek esélyt kapjanak arra, hogy ismét a társadalmunk teljesértékű tagjai lehessenek. Emiatt vállalom, hogy lefutok a bátyámmal váltóban egy maratont és arra kérlek titeket, hogy ha tehetitek segítsétek az általunk kitűzött cél elérését.”
“Azért lettem az ULE futónagykövete, mert az itt töltött 2,5 évem alatt betekintést nyerhettem abba, hogy miért is fontos az, amit ez az egyesület csinál. Mivel szeretek futni, ezért úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és gyűjtök pénzt egy olyan szervezet számára, melynek lakhatási szemlélete kimagasló ebben a szférában és több mint 10 éve újabb és újabb családoknak ad otthont és esélyt az életre. Bízom abban, hogy minél többen támogatnak majd minket, hozzájárulva a jobban működő társadalom és biztonságos alapvető körülmények megteremtéséhez a hátrányos helyzetű emberek számára.”
“Czeglédy Sára vagyok, szociális munkás és hobbifutó. A futás és az ULE a két legfontosabb alappillére a jelenlegi életemnek, így külön örülök, hogy a következő egy hónapra összefonódnak.
A sport mióta az eszemet tudom jelen volt az életemben (15 évig úsztam), de futni csak 16 évesen kezdtem el, mikor rájöttem, hogy az iskolai tornaórák nem a mozgás szeretetéről szólnak és kellett valami plusz. 2016-ban futottam az első félmaratonomat, idén szeptember elején pedig a nyolcadikat.
2,5 éve dolgozom az egyesületnél szociális munkásként, elsősorban menekültekkel, de van két idős, hajléktalanságot megtapasztalt ügyfelem is. Nap, mint nap látom azt, hogy mennyit jelent, ha valakinek van hová hazamenni és mit okoz az, ha az ember lakhatása bizonytalanná válik, ne adj Isten megszűnik. Iszonyatosan jó érzés azért dolgozni, hogy mindenkinek legyen méltó otthona, viszont nagyjából ugyanannyira megterhelő is. A futás nekem nagyon sokat segít ebben, most szeretném, ha ti is segítenétek.
Idén szeptemberben töltöm a 30. évemet, ennek örömére eddigi futókarrierem leghosszabb távját, 30 km-t fogok futni október 13-án. Ti örökbefogadhatjátok 1-1 kilométerem, amivel az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját támogatjátok. És, hogy minden kerek legyen: összesen 300.000 Ft-ot szeretnék gyűjteni.
A felkészülésemről folyamatosan posztolni fogok, amit egy tavalyi sérülés eléggé megnehezít sajnos, nyár elején még úgy volt, hogy egyáltalán nem futok, szóval minden pozitív energiára és biztatásra szükségem van, kb annyira, mint az utalásokra! :D Találkozunk a célban!“
413 000 Ft már összegyűlt a kitűzött 400 000 Ft-ból
“Tavaly vállaltam először, hogy az ULE futónagykövete leszek, mivel fontosnak tartottam, hogy az akkori félmaratoni felkészülésemmel egyben egy számomra fontos ügyet is támogassak. Azóta nagyot fordult velem a világ, és az ULE munkatársa lettem. Azért vállalok idén is adománygyűjtést, mert továbbra is fontosnak tartom, amiért dolgozunk: hogy modellprogramjainkkal és szemléletformáló tevékenységünkkel dolgozzunk egy olyan világért, ahol mindenkinek jut egy hely, amit méltán otthonnak nevezhet.“
Kovács Vera vagyok, az ULE egyik alapítója és társelnöke, illetve a Fővárosi Lakásügynökség igazgatójaként jelenleg a Főváros egy új, kiemelt lakhatási kezdeményezésének elindítását facilitálom.
Ez egy rendhagyó kampány nekünk. Azért is, mert az elmúlt 12 évben először nem vagyok jelen teljes gőzzel az ULE fedélzetén, és azért is, mert nem a saját futásommal hirdetem a munkánkat
Gyerekeim, Samu és Ada futnak az október 13.-i Spar maratonon az ULE javára. Nagyon büszke vagyok rájuk! Nekem pedig pont a futás napjaiban lesz a szülinapom, ez egy véletlen egybeesés <3 Mindenesetre mindezért a következő hetekben kampányt folytatunk az ULE javára, amellyel a célunk, hogy 120 ezer forintot gyűjtsünk, azért, hogy ami az én gyerekeimnek alap, hogy biztos a lakhatásuk, olyan embereknek, és olyan családok gyerekeinek is megadasson, akiknek ez az ULE nélkül nem lenne alap.
A hajrá Samu és Ada, illetve, opcionálisan a boldog szülinapot vera szlogenek alatt is eljut a támogatásotok az ULE kampányba!
“Gegő Virág vagyok, az Utcáról Lakásba! Egyesület szociális munkása. A feladatom a hajléktalanságból származó embereket segítek abban, hogy képesek legyenek lakhatásuk hosszú távú és önálló fenntartásában. A munkám során gyakran szembesülök a szociális ellátórendszer hiányosságaival, a szegényeket sújtó igazságtalan szociálpolitikával és diszkriminációval. Ilyenkor érzem azt, hogy kilátástalan harcot vívok egy olyan rendszer ellen, amely nem képes hatékonyan segíteni, sőt sok esetben gátolja, hogy egy hajléktalanságból származó, gyakran sokszorosan traumatizált ügyfeleim a saját céljaikat követve boldoguljanak – amit egyébként a többségi társadalom elvár tőlük. Hogy ne fásuljak be a munkám során, arra szoktam figyelni, hogy a nagyon pici eredményeket is értékeljem, hiszen sokszor hatalmas lépésnek számít, ha egy ügyfelem, aki fél orvoshoz menni, veszi a bátorságot és elmegy egyedül egy vizsgálatra. Távolról talán kevésnek tűnhet, de sokszor ilyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy valaki a saját gyógyulását előtérbe helyezze, és úgy érezze, hogy tenni is tud érte. A futás során önmagammal kapcsolatban is ugyanezt a türelmet gyakorlom, és egy kis célt tűzök ki: 5km-t fogok futni, hogy az ilyen folyamatokhoz az ügyfeleinek szükséges háttértámogatást stabilan biztosítani tudjuk, és abban bízok, hogy ez nekem is egy lépés ahhoz, hogy rendszeresen sportoljak, és jövőre már 10 km-re nevezzek… vagy még többre. ;)“
“Tordai Bence vagyok, Buda zöld, független ellenzéki országgyűlési képviselője; szociológus-közgazdász, négy gyermek édesapja és többé-kevésbé lelkes amatőr futó kb. 25 éve.
A privát életemben és a képviselői munkámban is kiemelten fontos számomra két érték: az igazságosság (ami a zöld politika alapja is) és a kitartás.
Ezért is követem nagy elismeréssel az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját, akik fáradhatatlanul dolgoznak egy igazságosabb, szolidáris társadalomért – és ezért vállaltam, hogy a futónagykövetük leszek a következő egy hónapban!
A célom legalább 1 millió forintot gyűjteni ennek a nagyszerű csapatnak, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy minél több embernek otthona lehessen!
Október 13-án lefutok egy félmaratont. Én a következő hetekben vállalom a fárasztó futóedzéseket akkor is, amikor a legkevésbé sincs kedvem hozzá – Téged pedig arra kérlek, hogy lehetőségedhez mérten támogasd az Utcáról Lakásba Egyesületet!“
“Sziasztok!
Az ULE munkásságával még egy korábbi cégnél végzett önkéntes munka során ismerkedtem meg, ezért döntöttem úgy, hogy futásommal szeretnék hozzájárulni az egyesület munkájához. Fontosnak tartom, hogy egyéni szinten is kiálljunk olyan ügyek mellett, melyekkel másoknak segíthetünk. Azért szeretném az ULE munkájára felhívni a figyelmet, mert önálló lakást és szociális támogatást nyújtanak hajléktalanoknak és lakhatási szegénységben élőknek. Az adománygyűjtéssel szeretném támogatni az Utcáról Lakásba Egyesületet, hogy minél több rászorulónak tudjanak biztonságos és élhető körülményeket biztosítani.“
Király Franciska vagyok 34 éves. Asztalos szakmám van, de voltam már szövetkezeti tag szövetkezetben, pultos-vendéglátós, biciklis futár, építőmunkás, kipróbáltam az egyetemista létet és voltam szakkollégium tagja is. A sportolást kiskoromban kezdtem, amikor beírattak versenyszerűen kajakozni. A versenyt nem szeretem de a sport az életem része maradt. Néhány éve már egészen rendszeresen mozgok, hetente többször. Futás, kardió, box, saját testsúlyos gyakorlatok, úszás, bringázás – ezek a kedvenceim.
Ahogy lavírozok a kelet-európai valóságban egyre többször gondolkodom azon, hogyan tudnék segíteni hajléktalan embereken. Budapesten születtem, kicsit több, mint 10 évet pedig Józsefvárosban éltem. Itt sokszor vágott belém az az érzés, hogy az én ilyen-olyan problémáim, nehézségeim és megpróbáltatásaim a nyomába sem érnek azokénak, akiket már ennyire kivetett magából a társadalom és az ellátórendszer. Senki nem születik úgy, hogy ezt a sorsot érdemelje, de a rendszer elviselhetetlenségét és a buktatókat kevesebbet reklámozzák.
Szeretnék valamilyen módon segíteni hajléktalan embereknek – ennek előszobájaként tekintek erre a futókampányra. Köszönöm ha támogatod az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját rajtam keresztül!
Sziasztok, Fábián Tamás vagyok, újságíróként dolgozom a Telexnél, a futás pedig gyerekkorom óta része az életemnek. Alapvetően nem szeretem az utcai futóversenyeket, viszont a barátaimmal idén úgy döntöttünk, váltóban lefutjuk a Spar maratont, hogy közben fel tudjuk hívni a figyelmet az Utcáról Lakásba Egyesület munkájára. Felsorolni is nehéz, mennyi igazságtalanság vesz körbe minket nap mint nap, ezek közül nekem az egyik legbántóbb, hogy nagyon sok ember lehetetlen körülmények között, vagy egyenesen az utcán kénytelen megoldani a lakhatását. Hiszem, hogy ha mindannyian hozzátesszük a magunkét, akkor érdemben tudunk változtatni a helyzeten. Én most ezzel a futással és a felkészülésről szóló kampánnyal igyekszem kivenni a részemet, segítsétek ti is az ULE munkáját, hogy senkinek se kelljen méltatlan körülmények között élnie, és egy nap mindenkinek lehessen fedél a feje fölött!
Sziasztok! Boldizsár Máté vagyok. A Michelin csillaggal kitüntetett SALT étterem egyik alapítója, üzletvezetője és sommelierje. A sport gyerekkorom óta része az életemnek. Úsztam, kajakoztam, majd a triatlonba is belekóstoltam, de ami mindezek mellett állandó volt, az a futás. Munkámban az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy egy olyan csapattal dolgozom együtt amelyben minden egyes csapattagnak megvan a szerepe abban, hogy újabb és újabb sikereket érjünk el. Hiszek a jó csapat erejében, ezért most egy másik fantasztikus csapattal szeretnék egy jó ügy érdekében sikert elérni. Annál pedig kevés nagyobb siker van, ha rászorulóknak tudunk segíteni. Ezért futok most ezen a versenyen a csapatommal és ezért segitem az Utcáról a Lakásba Egyesület munkáját!
Sziasztok, Pammer Lili vagyok, jelenleg a gyermeknevelés tölti ki a napjaimat, de egyébként projektmenedzserként dolgozom. Bevallom, utálok futni – eddig sem futottam, és valószínűleg a verseny után sem fogok. Mégis itt vagyok, mert az Utcáról Lakásba! Egyesület munkáját rendkívül fontosnak tartom. Már 3-4 éve követem a tevékenységüket, és volt szerencsém részt venni egy lakásfelújítási projektjükben, ahol találkozhattam azzal az emberrel is, akinek az otthonát építettük. Ez az élmény egyszerre volt inspiráló és szomorú.
Azért vállaltam ezt a futást, mert hiszem, hogy ez a cél megér minden erőfeszítést, még akkor is, ha futni nem szeretek (és nem is igazán tudok). Egy átlagos maratonfutónak talán nem nagy áldozat részt venni, de számomra ez egy komoly kihívás lesz.:) A fő célom, hogy elérjem a következő váltótársamat, akár gyalogolva is, és ha valahogy mégis végigfutom a 9 km-t, akkor extrán boldog (és nem kevésbé meglepett) leszek. A legfontosabb azonban az, hogy minél több emberhez eljuttassuk az egyesület üzenetét, és támogassuk őket minél több adománnyal abban, hogy még több rászoruló emberen segíthessenek.
Ha teheted, támogasd te is az ügyüket, mert a lakhatás mindenkinek jár!
Sziasztok,
Nagy Gergő vagyok és az idei Spar Maratonon azért veszek részt az Utcáról a Lakásba! Egyesület futónagyköveteként, hogy hozzájárulhassak az általuk végzett, kiemelten fontos munka minél szélesebb körben való megismertetéséhez.
Esemény -és közösségszervező, valamint aktivista tevékenységem során is azt tapasztalom, hogy azok a dolgok, amik egyedül megvalósíthatatlannak tűnnek másokkal összefogva, a terheket megosztva jóval elérhetőbbé válnak, ezért megtisztelő, hogy pár nagyon kedves ismerősömmel egy csapatban indulva hívhatom fel a figyelmet
egy hasonló elvek mentén működő szervezet tevékenységére.
Létező szociális háló nélkül sajnos sokkal könnyebb a társadalmon kívülre esni, mint azt a legtöbben gondolnánk, visszakerülni viszont sokkal nehezebb – főleg ha a rendszer amiben élünk nem akarja és nem is tudja elvégezni azt, ami az egyenlőtlenségek felszámolása terén a feladata lenne.
Az ULE dolgozói és önkéntesei ennek a megváltoztatására tesznek újra és újra vállalást, amhez azonban szükségük van másokra is – feladataik megszervezésének, eszközeik beszerzésének költségei vannak, amikhez hozzájárulva most mindenkinek lehetősége van kivenni a részét ebből a küzdelemből, ezért az elkövetkező hónapban azért fogok tenni, hogy 100 ezer forintot gyűjtsek össze a számukra és minél több embert győzzek meg arról, hogy vegyen részt ebben velem/velünk!
Négy éve dolgozom az Utcáról Lakásba Egyesületnél, amit szeretek. Három éve kezdtem el többé-kevésbé rendszeresen futni, amit nem mindig szeretek. Van egy autoimmun betegségem, amit szintén nem mindig szeretek. Van egy inzulinpumpám és egyéb középosztálybeli kiváltságaim, amiket viszont természetesen szeretek. Más emberek behozhatatlan életeleji, életközepi, életvégi hátrányait és az áldozathibáztatásukat nem szeretem. Egy jól átgondolt, legalább kielégítően működő lakáspolitikát és országszerte elegendő számú szociális bérlakást nagyon tudnék szeretni. Tizennégy kilométer a választott távom, és majd kiderül, hogy szeretni fogom-e.
Sziasztok,
Csodálatos dolog lakáshoz juttatni azokat, akiknek esélyük se lenne rá másképp. Ha lenne még egy életem, én is ilyen szervezetet indítottam volna, nekem ez egy állandó gondolat volt a fejemben, hogyan lehet otthonhoz és ezzel további előrelépés esélyéhez segíteni az utcán élő embereket. Nagyon jó, hogy ti megcsináltátok, magam részéről köszönöm. Az ULE munkáját most ezúton is – talán új támogatók gyűjtésével – szeretném segíteni.
“Péter vagyok 42 éves és egy állatmentő alapítványnál dolgozom,emellett pedig amatőr hosszútávfutó ként gyűröm a kilométereket.Mint ex lakhatási aktivista és mint érző ember,alapvető szükségletnek tartom,hogy az embernek legyen hol lakni méltó körülmények közt, ezért hiszek benne és támogatom mint adománygyűjtő futó az ULE hiánypótló munkáját akik segítenek a legkiszolgáltatottabb rétegnek lakhatáshoz jutni!”