Sok régebbi bérlőnk, ügyfelünk története összefonódik az Egyesület történetével. Ilyen Mércse Pali is, akivel nagyon fiatal korában ismerkedhettünk meg, és a vele, és családjával való találkozás sokunkban formálta azt, hogy milyen szociális munkát, milyen lakhatási programot szeretnénk építeni. A Főváros körüli erdős területeken, és elhagyott ipari területeken sok ellátórendszeri kudarc megjelenik – és ezek a kudarcok nem csak számok, hanem megrázó emberi sorsok is. Idős, beteg, függő vagy éppen fiatal, az állami gondozásból éppen hogy kikerült fiatalok is vannak, akik nem találnak maguknak helyet a szállókon, sokféle okból.
Paliék családja vidékről, az ukrán határszélről származik, édesanyja sok testvér legkisebbike. A nagyszülők egyszerű emberek voltak, és hiába voltak többen is tehetségesek, mindannyian alacsony iskolai végzettséget szereztek. Így Pali nagybátyjai, és édesanyja is fizikai munkából éltek a rendszerváltás előtt, és ameddig tehették, utána is. A család azok közé tartozott, akik a rendszerváltás után hamar elveszítették a lábuk alól a talajt, és az erőltetett iparosítás leépülése nyomán egyre többen, és többen vesztették el a munkájukat és lakhatásukat is.
Paliék négyen voltak testvérek, és amikor édesanyjuk is hajléktalanná vált, állami gondozásba kerültek. A testvérek az idők során nem is tudtak mindig együtt nevelkedni, volt köztük, aki nevelőszülőkhoz került, és volt, aki intézetbe. A testvérek sora különbözőképpen alakult. Pali állami gondozásban vált nagykorúvá, és nagyon fiatalon, szelíd arcú, halkszavú és tisztelettudó fiúként ismertük meg, aki követte édesanyját, és hajléktalanként élt vele erdei kunyhójában.
Teljesen elfogadhatatlan volt a számunkra, hogy egy tehetséges és kedves fiatalember, aki ahelyett, hogy a fiatalok megszokott életét élné, kiszorul az erdőbe. – Ez Pali számára is elfogadhatatlan volt, ezért is csatlakozott aktivistaként a Város Mindenkié csoporthoz. Egy 2013-as tüntetésen elmondott gyújtó hangú beszédének szövegét ma is őrzi a Mérce ebből az időszakból.
A család a 10. kerületi önkormányzattal partnerségben indított Elsőként Lakhatást szemléletű Kunyhóból Lakásba programunkban tudott új életet kezdeni: az Elsőként Lakhatást szemlélet szerint a lakhatás emberi jog, és az, hogy valakinek legyen egy biztos lakhatása, nem a végső célja, hanem a kiindulópontja a társadalomba visszatérésnek.
Erre Pali élete és családja a legjobb példa. Amikor Pali párra talált, akkor saját bérleménybe költözhettek. A testvérek időről időre együtt is dolgoztak, de külön-külön is vállaltak munkát. Pali és egy másik testvére szakácsként dolgozik most már sok éve, míg bátyjaik az építőiparban találtak munkát. Azonban a kunyhós évek sem múltak el nyomtalanul. A kirekesztettségről Pali álomszerű novellát írt a Fedél nélkül magazinba már a lakásba költözésük után.
A legszebb a történetükben az, hogy Pali kislányának már nem kell megtapasztalnia, hogy milyen az, amikor valaki anyagi okok miatt szakad el a szüleitől. A 11 éves kislány nagymamájához és apukájához hasonlóan gyönyörűen rajzol, ír és az iskolában is jól teljesít.
Az ő példája az, ami igazán megmutatja, hogy a lakhatáshoz való jog tétje az, hogy a családok méltó életet élhessenek. Elképesztően büszkék vagyunk Palira, és családjára, aki a legjobb példát mutatja a kislányának helytállásból, és története megosztásával pedig az Egyesület munkáján keresztül másoknak is segíteni tud. Ahhoz, hogy még több embernek segíteni tudjunk, szükségünk van a támogatásodra! Nagyon köszönjük, ha nekünk ajánlod fel adód 1%-át!