Azt hiszem, tulajdonképpen az otthonunkat keressük mindannyian, fizikai, érzelmi és szellemi értelemben is. Megszületünk, és onnan kezdve azt a helyet kutatjuk, ahol jól, biztonságban, szeretve, elfogadva, befogadva, otthonosan érezzük magunkat és így emberhez méltó életet élhetünk. Sokszor elképzelem, amikor a Pál pápa téren futok, hogy az ott élő hajléktalanok vajon mikor, hol születtek, milyenek lehettek újszülöttként és vajon milyen okok vezettek ahhoz, hogy mostanra fedél nélkül, teljes kiszolgáltatottságban élnek. Nem ismerem a történetüket, de fáj látnom, hogy ilyen sokan nem találják meg a helyüket a világban és, hogy valószínűleg napról napra csökken az esélyük erre.Az alábbi szöveget 1 éve írtam, amikor először vállaltam futónagykövetséget az ULE-nél. Az én helyzetem, lassan ugyan, de javulni látszik. A téren élő elveszettek, lelencek száma csak nő. A szöveg ugyan régi, a probléma, ha lehet, még aktuálisabb, így maradtam ennél az üzenetnél. A félmaratont megismétlem, a tétet picit növelem. Íme a tavalyi gondolatok:
“Az életem váratlan felbolydulása miatt az utóbbi fél év során hatszor költöztem. Rémálom időszak volt, de az otthontalanság fojtogató érzésén túl azt is megtapasztalhattam, hogy milyen erős baráti és szociális háló vesz körül. Hálásnak és szerencsésnek éreztem magam ezért a legmegterhelőbb pillanatokban is és végül sikerült fix albérletbe költöznöm. Csavar a történetben, hogy a Népszínház utca, Nagy Fuvaros utca, II. János Pál pápa tér háromszögében találtam otthonra. Jelen kontextusban talán nem kell magyaráznom, hogy miért említésre méltó ez a tény. Ezen a környéken minden nap van ok az elszomorodásra. Fájdalmas látni, hogy középkori körülmények között kénytelenek élni rengetegen. Őket nem tartja semmiféle szociális háló. Ezen a ponton a személyeset társadalmira nyitom. A kormány büntető típusú hajléktalanpolitikáját természetesen vérlázítónak tartom, de mivel a magamban dühöngéssel nem sokra mennék, arra gondoltam, hogy a nap mint nap bennem gyülemlő negatív energiákat inkább valami jóra használom fel. Ezekből a pesszimista, destruktív erőkből az utóbbi időben jócskán összegyűlt egy félmaratonra való, ezért úgy döntöttem, lefutom és ha már lefutom, akkor bónuszként megpróbálok ezzel az Utcáról Lakásba Egyesület számára adományt gyűjteni, hogy támogassam munkájukat, melynek célja önálló lakhatást nyújtanak hajléktalan és rászoruló embereknek.”
Tavaly 125.000 Ft összegyűjtését tűztem ki célul, amit sikeresen meg is haladtam, idén szeretnék számukra minimum 150.000 Ft-ot gyűjteni futónagykövetként. Köszönöm, ha támogatsz!
(Fotó: Takács Mónika)
Táv: Félmaraton.
Ha szeretnél hozzájárulni a fenti összeg összegyűjtéséhez, mindenképp írd be a “személyes üzenet” rovatba: Ewa Pop
Összegyűjteni kívánt összeg: 150.000 Ft