Ügyfélből munkatárs – Jutka története
A biztos és önálló lakhatás a Magyarországra érkező menekültek biztonságának és társadalmi integrációjának is elengedhetetlen alapja, ezért adó 1%-os Példakép kampányunkban szeretnénk menekült ügyfeleket is bemutatni. Pap Júlia története egyszerre nagyon megrendítő és inspiráló. Kárpátaljából menekülve Magyarországon menekültként sok előítélettel, visszautasítással találkozott, azonban ma már ő az első olyan kollégánk az ULE-ban, aki ügyfelünkből előbb sorstárs mentorunk lett 3 éve, majd munkatársunk immár 2 éve. Tapasztalati szakértelmét és különleges érzékenységét felhasználva ma már ő segít másoknak. Példakép sorozatunk portréit Chripkó Lili készítette.
Jutka egy gyárban dolgozott épp, amikor egyszercsak jött egy telefon, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A háború kitörése után férjével és kisfiával menekültek Magyarországra, hátrahagyva családi házukat. Sokkoló volt számukra megérkezni egy menekültszállóra, amit korábban még csak tv-ben láttak, a matracok mellett szinte annyi hely sem volt, hogy lelépjenek az ágyról, és soha nem látták korábban az embereket, akikkel együtt aludtak.
Egy kedves hölgy kötötte össze Jutkáékat az ULE-val, 2022 márciusában indítottuk útjára ugyanis a menekülteket támogató lakhatási programunkat: közel negyven háztartást segítettünk szolidáris lakhatási megoldáshoz a háború teljeskörűvé válását követő első hónapokban. 2022 nyarától kezdve pedig főleg nemzetközi forrásokból lakhatási támogatást, szociális munkát és sorstárs mentorálást nyújtunk. A programban már több mint 900 menekült személy lakhatását támogattuk, és jelenleg is több mint 30 háztartással dolgozunk.
Jutka számára az egyik legmegterhelőbb dolog az albérletkeresés időszaka volt. Programunkban 3 hónapig tartózkodhattak egy szívességi lakásban, ezt követően azonban nekik is albérletet kellett keresniük. A reménytelennek tűnő keresés során nagyon sok fájdalmas elutasítással, előítélettel találkozott: hol a bőrszíne miatt, hol azért, mert Ukrajnából menekült. A sorozatos visszautasítás miatt végül a szívességi lakásuk szomszédjának barátnője engedte meg nekik, hogy 3 hónapig maradhassanak üres lakásában, de az 1 szobás lakásban végül több mint egy évig élhettek az ULE albérlet-támogatásával.
Jutka dolgozott kínai étteremben konyhai kisegítőként, és takarított családoknál, airbnb lakásokban, apartmanokban. A lelkileg nagyon megterhelő és viszontagságos kezdeti időszak után az ULE menekültprogramjába kerülve szociális munkása ajánlotta őt fél év után az akkor induló sorstárs mentorcsoportba. Jutka ugyanis a nehéz, sokszor elkeserítő kezdeti időszakban is elképesztően jól helytállt, nagyon agilisen, kedvesen, jól kapcsolódva intézett mindent.
Jutka zsigerileg érzi, hogyan kell valaki mellett ott lenni. Sorstárs mentorként nagyon együttérzően, türelmesen támogatja mentoráltjait, profi segítő beszélgetéseket folytat. Saját traumáit, nehézségeit erőforrásként használva ma már ő támogatja ügyfeleinket tapasztalataival, türelmével, empátiájával, különleges jelenlétével, elhivatottságával és bátor önfelvállalásával. A kezdetektől nagyon szeret tanulni, képzésekre járni, partnerszervezetekkel találkozni és tapasztalati szakértőként megosztani tudását, tapasztalatát. Korábbi mentoráltjaival a mentorálás lezárulását követően is tartja a kapcsolatot.
“Nagy erőt adott nekem az, hogy tudtam segíteni minden embernek és családnak, akik hirtelen kerültek ebbe az új életbe, az új országba. Én is átéltem ezt. Azt akartam, hogy könnyebb legyen nekik a beilleszkedés. Ez motivált a leginkább. A saját tapasztalataim mutatták meg, mennyire fontos a segítség a nehéz kezdetekkor. Ez a személyes érintettség tette a segítést a legfontosabb küldetésemmé, hogy mások is mielőbb megtalálhassák a békéjüket és a helyüket itt, Magyarországon.“
Forrás: www.cka.hu
Ritka és példaértékű a résztvevők számára, ahogy Jutka a mentorcsoporton és a női csoportokban is fel tudja vállalni saját traumáit, nehézségeit és nagyon motivált, hogy dolgozzon ezekkel is. Női csoportokat szervez a közösségi team tagjaival és facilitál is ezekben. Egészen kivételes, ahogy a csoportba új tagokat tud toborozni: mindenkivel hosszan beszélget, mert az ő érzékenységével, sorstársként kapcsolódva mindenki elsőre megnyílik neki.
Amikor Jutka néha hazautazik Kárpátaljára, megrendülten szokta nézegeti fia kicsi kori képeit, veszi kezébe játékait, ruháit és emlékszik vissza a jó és nehéz dolgokra egyaránt az azóta is üresen álló, immár hideg és rideg egykori otthonában. Ugyanakkor nem szeretnének visszamenni Kárpátaljára. Nem tudhatják, hogyan alakul az ottani helyzet és itt már a semmiből kialakítottak egy új életet, biztonságban érzik magukat és Jutka fia is olyan iskolába járhat, ahol igazán jól tud előre haladni és nagyon szeretik.
Jutka története is jól mutatja, hogy méltó lakhatás és szociális munka biztosításával menekült ügyfeleink is új életet tudnak kezdeni és a bennük rejlő fantasztikus készségeket kibontakoztatva másoknak is tudnak segíteni. Ahhoz, hogy még több embernek segíteni tudjunk, szükségünk van a támogatásodra! Nagyon köszönjük, ha nekünk ajánlod fel adód 1%-át, és mesélsz rólunk ismerőseidnek is!
