Sziasztok, Judit vagyok, negyvenötszörös nő, kétszeres anya. Napközben laptop fölé görnyedve fárasztom le magam szellemi ürességgé, délután szatyrokkal a vállamon lavírozok keresztül az aluljárón, kora este lelki ragtapaszokat osztogatok, békét teremtek, főzök-mosok-takarítok, és azon merengek, vajon mennyire sikerült mindeközben könnyed, stílusos, humoros, érdekes, jól informált és vonzó társnak maradnom. Este elfog a „de jó lenne kicsit olvasni” érzése, helyette elnyom az álom.

Hajnalban próbálok felkelni, mert „40 felett meg kell őrizni az izomtömeget”, de gyakran csak lenyomom az ébresztőt. De biztos csak én vagyok így…

A futás (őszintébben szólva: kocogás) szinuszgörbeként bukkan fel és tűnik el az életemben: most épp újfent bő négy hónap kihagyás után, a hullám aljáról próbálok feltörni, hogy – egyelőre le sem merem írni, mennyire vállalhatatlan, de reményeim szerint 6 hét múlva már korrekt szintidővel – életemben először, ráadásul az ULE sportnagyköveteként részt vehessek az októberi SPAR Budapest Maraton minimaraton távján.

Ha magadra ismertél és néha te is azon kapod magad, hogy jólesik nyalogatni a sebeidet, de ha hátrább lépsz párat, rájössz, mennyire szerencsés vagy, hogy
mindezt „ágyban, párnák közt” teheted, kérlek, támogasd velem együtt az Utcáról Lakásba! Egyesület munkáját!