A fizetés meg lett szakítva vagy lejárt a tranzakció maximális ideje!
Tranzakció azonosító: unknownDátum: 2025-06-20 23:12:46 Vissza az oldalra
Dátum: 2025-06-20 23:12:46 Vissza az oldalra
Dátum: 2025-06-20 23:12:46 Vissza az oldalra
Sziasztok!
Marci vagyok 38 éves! Többször futottam már fél maratont, de ezúttal szeretném a jót összekötni egy mégjobbal! És amellett, hogy leküzdöm a kilométereket, szeretnék másoknak is segíteni lehetővé tenni, hogy leküzdjék a “saját” kilometereiket!
Ezúttal az Utcáról a Lakásba egyesületre esett a választásom, mert nagyon szimpatikusak a törekvéseik, és profi módon mennek neki a problémáknak, hosszú távú megoldást kínálva azoknak akiknek legnagyobb szükségük van rá!
“Az Utcáról Lakásba! Egyesület régóta az egyik kedvenc szervezetem, megalakulásuk óta követem őket, igazi példaképek. A hazai lakhatási válságban hihetetlenül fontos és értékes a munkájuk, amit elképesztően inspirálóan, elkötelezetten, kreatívan és professzionálisan végeznek. Folyamatosan fejlődnek, ráadásul a lakásszegénységben élő emberekkel végzett konkrét, széleskörű tevékenységeik és az érdekképviseleti munkájuk mellett minket is folyamatosan informálnak, tanítanak, érzékenyítenek. Évekkel ezelőtt voltam már az ULE úszó nagykövete, örülök, hogy idén a futó felkérésre is igent tudtam mondani.
Futni elvileg régóta nagyon szeretek, de az utóbbi időben valahogy mélyponton van a futhatnékom, úgyhogy nagyon rám fér a motiváció. Nehezen is veszem rá magam, és meg is tudnék állni nagyon ritka 5 km-es köreim bármelyik percében, nemhogy többet fussak… Ugyanakkor idén nagyot álmodom, 200 ezer Ft-t szeretnék gyűjteni a segítségetekkel az ULE-nek, amiért hajlandó vagyok akkor már nagyot is vállalni, és egy hónap alatt (éppen) annyit edzeni (edzegetni), hogy 14 km-t valahogy le tudjak futni a versenyen, bármilyen messze is érezzem most magam tőle.:)“
“A legtöbbször Budapest utcáin futok, bringázok, sétálok és nem kell nagyon kinyitni a szemem, hogy észrevegyem, van lakhatási probléma. Talán lehet mondani, hogy egyre több embernek összeáll, hogy az ignorálás, gyűlöletkeltés, eltávolodás nem jelent valódi, holisztikus megoldást, ahogy az sem, ha oda-odavetünk egy maroknyi aprót néhanapján. Az ULE nem csak a holisztikus megoldást kínál, de mindezt teljesen transzparensen teszi. Ezért kérek majd pár maroknyi aprót, hogy őket segítsük együtt az úton. Bónuszként meg fogom osztani szenvedésem részleteit, ahogy elvergődök a maratoni távig, majd megpróbálok keresztülvergődni rajta.”
„Amikor lakást tudtam magamnak vásárolni, onnan egészen más lett az életem. Azt éreztem, hogy sokkal szabadabbá váltam, hiszen már van hol laknom, van otthonom, amit senki el nem vehet tőlem. A futás is egyfajta szabadságot ad az életemnek, csak nem anyagi értelemben, hanem mentálisan. Most szeretnék azért futni, hogy olyanok is megtapasztalhassák az otthon biztonságának felszabadító érzését, akiknek nem lenne rá lehetősége.”
“Nem tudom, hogy miért futok, nincs nagy „futástörténetem”, sőt, nem is mindig szeretem
csinálni. Jó lenne olyat írni, hogy valamiből kisegített, vagy hogy feldolgoztam valamit általa,
vagy hogy jobb ember lettem tőle, de ezek túl egyszerűek lennének. Félek, hogyha ilyet
mondok, azzal kisajátítom. Egyszer talán, 90 éves korom körül (amikor már özvegyen a
Badacsonyban fogok lakni és nagyon sok unokám, sőt, dédunokám lesz, és nagy kertem és
sok nyugdíjam) írok valami futás-könyvet, ami tartalmazza a miérteket és a megfejtéseket.
Akkor lesz aktuális.
Nade, a túlgondolt felütés után jöjjön a lényeg: jött egy ötlet, hogy jó lenne már kanyarintani
valamit ezen a kapcsolaton köztem és a futás között, új tét kell. Mi van, ha míg én futok,
másnak otthona lesz? Távoli asszociáció, de szerencsére nem én találtam ki. Az ULE
megengedi nekem, hogy életemben először szégyenkezés nélkül mondjam azt, hogy hogy
kérek szépen pénzt – ráadásul nem magamnak, hanem lakhatási problémákkal küszködő
emberek javára.”
“Ha tudok mindig adok a kolduló hajléktalanoknak az utcán. De ez egyértelműen nem oldja meg hosszútávon a lakhatási problémájukat, élethelyzetüket. Nagyon örülök az ULE futónagykövet lehetőségének, mert így egy hosszútáv futásával (42 km) és az egyesület és az adományozók segítségével tényleges, hosszútávú megoldást tudnánk adni néhány hajléktalannak. Egyébként is sokat futok és nagy erőt és folyamatos inspirációt érzek ebben a mozgásformában. Futónagykövetként ezt az erőt mások segítésére tudom ajánlani és remélem ezzel nem csak futásra, hanem a kollektív problémák megoldására és esetleg egy kis szociális érzékenységre is inspirálom az embereket. Hajrá hajrá, a célban találkozunk!”
“Hú Srácok, hát én teljesen vakon voltam. Idén Csipi nyomott egy dupla kört az UBn. Ez emberfeletti, mondhatnám őrült dolog, ráadásul futónagykövetként, mert ő egy Suhangyal. Fogalmam sem volt róla, miként lesz egy alapítványnak pénze attól, hogy valaki fut.
Az ULE munkatársai végül felvilágosítottak, hogy is megy ez.
Tudom, tudom, hogy manapság mindent egyedül kell megoldani, és minden mögött csak az egyéni felelősség húzódik, de nem lehet, hogy mégis összetettebb a világ? Sőt, nem lehet, hogy együtt esetleg messzebb juthatunk?
Kérlek segítsétek adományaitokkal az Utcáról Lakásba! Egyesület munkáját!
Én is erre készülök, mellesleg, ahogy a hegymászók mondják, ha már itt lesz, egy maraton felét is lefutom, Tamással a 39. Spar Budapest maratonon.”
“Sziasztok! Tamás vagyok. Budapesten élek és formatervezőként/látványtervezőként dolgozom és amikor szétnézek a világban, gyakran rájövök, hogy milyen szerencsés életem van: van tető a fejem felett, lehetőségem van egészséges és teljes életet élni és körülöttem vannak a szeretteim. ilyenkor eszembe jut, hogyan tehetnék valamit azokért, akiknek mindez nem adatott meg. Nem rajongok kifejezetten a futásért, de az utána jövő jóleső fáradtságért és kisimult idegekért időről-időre arra jutok, hogy megéri a fáradságot. Az meg különösen motiváló, hogy valami fontos cél érdekében futhatok és a lelkibékémen túlmutató haszna is van ennek a fajta szenvedésnek. Az otthontalan emberek legtöbbször negatív kontextusban – valamiféle zavaró, kellemetlen elemekként – jelennek meg az itthoni közbeszédben, miközben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy valójában ők az áldozatok, akik nem saját választásukból kerültek abba az élethelyzetbe, amiben vannak és általában segítség nélkül nem is nagyon tudnak kikeveredni onnan. Éppen ezért nagyon fontosan tartom az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját, hiszen ők valódi segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ezek a kilátástalan helyzetben lévő emberek esélyt kapjanak arra, hogy ismét a társadalmunk teljesértékű tagjai lehessenek. Emiatt vállalom, hogy lefutok a bátyámmal váltóban egy maratont és arra kérlek titeket, hogy ha tehetitek segítsétek az általunk kitűzött cél elérését.”
“Azért lettem az ULE futónagykövete, mert az itt töltött 2,5 évem alatt betekintést nyerhettem abba, hogy miért is fontos az, amit ez az egyesület csinál. Mivel szeretek futni, ezért úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és gyűjtök pénzt egy olyan szervezet számára, melynek lakhatási szemlélete kimagasló ebben a szférában és több mint 10 éve újabb és újabb családoknak ad otthont és esélyt az életre. Bízom abban, hogy minél többen támogatnak majd minket, hozzájárulva a jobban működő társadalom és biztonságos alapvető körülmények megteremtéséhez a hátrányos helyzetű emberek számára.”
“Czeglédy Sára vagyok, szociális munkás és hobbifutó. A futás és az ULE a két legfontosabb alappillére a jelenlegi életemnek, így külön örülök, hogy a következő egy hónapra összefonódnak.
A sport mióta az eszemet tudom jelen volt az életemben (15 évig úsztam), de futni csak 16 évesen kezdtem el, mikor rájöttem, hogy az iskolai tornaórák nem a mozgás szeretetéről szólnak és kellett valami plusz. 2016-ban futottam az első félmaratonomat, idén szeptember elején pedig a nyolcadikat.
2,5 éve dolgozom az egyesületnél szociális munkásként, elsősorban menekültekkel, de van két idős, hajléktalanságot megtapasztalt ügyfelem is. Nap, mint nap látom azt, hogy mennyit jelent, ha valakinek van hová hazamenni és mit okoz az, ha az ember lakhatása bizonytalanná válik, ne adj Isten megszűnik. Iszonyatosan jó érzés azért dolgozni, hogy mindenkinek legyen méltó otthona, viszont nagyjából ugyanannyira megterhelő is. A futás nekem nagyon sokat segít ebben, most szeretném, ha ti is segítenétek.
Idén szeptemberben töltöm a 30. évemet, ennek örömére eddigi futókarrierem leghosszabb távját, 30 km-t fogok futni október 13-án. Ti örökbefogadhatjátok 1-1 kilométerem, amivel az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját támogatjátok. És, hogy minden kerek legyen: összesen 300.000 Ft-ot szeretnék gyűjteni.
A felkészülésemről folyamatosan posztolni fogok, amit egy tavalyi sérülés eléggé megnehezít sajnos, nyár elején még úgy volt, hogy egyáltalán nem futok, szóval minden pozitív energiára és biztatásra szükségem van, kb annyira, mint az utalásokra! :D Találkozunk a célban!“
“Tavaly vállaltam először, hogy az ULE futónagykövete leszek, mivel fontosnak tartottam, hogy az akkori félmaratoni felkészülésemmel egyben egy számomra fontos ügyet is támogassak. Azóta nagyot fordult velem a világ, és az ULE munkatársa lettem. Azért vállalok idén is adománygyűjtést, mert továbbra is fontosnak tartom, amiért dolgozunk: hogy modellprogramjainkkal és szemléletformáló tevékenységünkkel dolgozzunk egy olyan világért, ahol mindenkinek jut egy hely, amit méltán otthonnak nevezhet.“
Kovács Vera vagyok, az ULE egyik alapítója és társelnöke, illetve a Fővárosi Lakásügynökség igazgatójaként jelenleg a Főváros egy új, kiemelt lakhatási kezdeményezésének elindítását facilitálom.
Ez egy rendhagyó kampány nekünk. Azért is, mert az elmúlt 12 évben először nem vagyok jelen teljes gőzzel az ULE fedélzetén, és azért is, mert nem a saját futásommal hirdetem a munkánkat
Gyerekeim, Samu és Ada futnak az október 13.-i Spar maratonon az ULE javára. Nagyon büszke vagyok rájuk! Nekem pedig pont a futás napjaiban lesz a szülinapom, ez egy véletlen egybeesés <3 Mindenesetre mindezért a következő hetekben kampányt folytatunk az ULE javára, amellyel a célunk, hogy 120 ezer forintot gyűjtsünk, azért, hogy ami az én gyerekeimnek alap, hogy biztos a lakhatásuk, olyan embereknek, és olyan családok gyerekeinek is megadasson, akiknek ez az ULE nélkül nem lenne alap.
A hajrá Samu és Ada, illetve, opcionálisan a boldog szülinapot vera szlogenek alatt is eljut a támogatásotok az ULE kampányba!
“Gegő Virág vagyok, az Utcáról Lakásba! Egyesület szociális munkása. A feladatom a hajléktalanságból származó embereket segítek abban, hogy képesek legyenek lakhatásuk hosszú távú és önálló fenntartásában. A munkám során gyakran szembesülök a szociális ellátórendszer hiányosságaival, a szegényeket sújtó igazságtalan szociálpolitikával és diszkriminációval. Ilyenkor érzem azt, hogy kilátástalan harcot vívok egy olyan rendszer ellen, amely nem képes hatékonyan segíteni, sőt sok esetben gátolja, hogy egy hajléktalanságból származó, gyakran sokszorosan traumatizált ügyfeleim a saját céljaikat követve boldoguljanak – amit egyébként a többségi társadalom elvár tőlük. Hogy ne fásuljak be a munkám során, arra szoktam figyelni, hogy a nagyon pici eredményeket is értékeljem, hiszen sokszor hatalmas lépésnek számít, ha egy ügyfelem, aki fél orvoshoz menni, veszi a bátorságot és elmegy egyedül egy vizsgálatra. Távolról talán kevésnek tűnhet, de sokszor ilyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy valaki a saját gyógyulását előtérbe helyezze, és úgy érezze, hogy tenni is tud érte. A futás során önmagammal kapcsolatban is ugyanezt a türelmet gyakorlom, és egy kis célt tűzök ki: 5km-t fogok futni, hogy az ilyen folyamatokhoz az ügyfeleinek szükséges háttértámogatást stabilan biztosítani tudjuk, és abban bízok, hogy ez nekem is egy lépés ahhoz, hogy rendszeresen sportoljak, és jövőre már 10 km-re nevezzek… vagy még többre. ;)“
“Tordai Bence vagyok, Buda zöld, független ellenzéki országgyűlési képviselője; szociológus-közgazdász, négy gyermek édesapja és többé-kevésbé lelkes amatőr futó kb. 25 éve.
A privát életemben és a képviselői munkámban is kiemelten fontos számomra két érték: az igazságosság (ami a zöld politika alapja is) és a kitartás.
Ezért is követem nagy elismeréssel az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját, akik fáradhatatlanul dolgoznak egy igazságosabb, szolidáris társadalomért – és ezért vállaltam, hogy a futónagykövetük leszek a következő egy hónapban!
A célom legalább 1 millió forintot gyűjteni ennek a nagyszerű csapatnak, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy minél több embernek otthona lehessen!
Október 13-án lefutok egy félmaratont. Én a következő hetekben vállalom a fárasztó futóedzéseket akkor is, amikor a legkevésbé sincs kedvem hozzá – Téged pedig arra kérlek, hogy lehetőségedhez mérten támogasd az Utcáról Lakásba Egyesületet!“
“Sziasztok!
Az ULE munkásságával még egy korábbi cégnél végzett önkéntes munka során ismerkedtem meg, ezért döntöttem úgy, hogy futásommal szeretnék hozzájárulni az egyesület munkájához. Fontosnak tartom, hogy egyéni szinten is kiálljunk olyan ügyek mellett, melyekkel másoknak segíthetünk. Azért szeretném az ULE munkájára felhívni a figyelmet, mert önálló lakást és szociális támogatást nyújtanak hajléktalanoknak és lakhatási szegénységben élőknek. Az adománygyűjtéssel szeretném támogatni az Utcáról Lakásba Egyesületet, hogy minél több rászorulónak tudjanak biztonságos és élhető körülményeket biztosítani.“
Király Franciska vagyok 34 éves. Asztalos szakmám van, de voltam már szövetkezeti tag szövetkezetben, pultos-vendéglátós, biciklis futár, építőmunkás, kipróbáltam az egyetemista létet és voltam szakkollégium tagja is. A sportolást kiskoromban kezdtem, amikor beírattak versenyszerűen kajakozni. A versenyt nem szeretem de a sport az életem része maradt. Néhány éve már egészen rendszeresen mozgok, hetente többször. Futás, kardió, box, saját testsúlyos gyakorlatok, úszás, bringázás – ezek a kedvenceim.
Ahogy lavírozok a kelet-európai valóságban egyre többször gondolkodom azon, hogyan tudnék segíteni hajléktalan embereken. Budapesten születtem, kicsit több, mint 10 évet pedig Józsefvárosban éltem. Itt sokszor vágott belém az az érzés, hogy az én ilyen-olyan problémáim, nehézségeim és megpróbáltatásaim a nyomába sem érnek azokénak, akiket már ennyire kivetett magából a társadalom és az ellátórendszer. Senki nem születik úgy, hogy ezt a sorsot érdemelje, de a rendszer elviselhetetlenségét és a buktatókat kevesebbet reklámozzák.
Szeretnék valamilyen módon segíteni hajléktalan embereknek – ennek előszobájaként tekintek erre a futókampányra. Köszönöm ha támogatod az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját rajtam keresztül!
Sziasztok, Fábián Tamás vagyok, újságíróként dolgozom a Telexnél, a futás pedig gyerekkorom óta része az életemnek. Alapvetően nem szeretem az utcai futóversenyeket, viszont a barátaimmal idén úgy döntöttünk, váltóban lefutjuk a Spar maratont, hogy közben fel tudjuk hívni a figyelmet az Utcáról Lakásba Egyesület munkájára. Felsorolni is nehéz, mennyi igazságtalanság vesz körbe minket nap mint nap, ezek közül nekem az egyik legbántóbb, hogy nagyon sok ember lehetetlen körülmények között, vagy egyenesen az utcán kénytelen megoldani a lakhatását. Hiszem, hogy ha mindannyian hozzátesszük a magunkét, akkor érdemben tudunk változtatni a helyzeten. Én most ezzel a futással és a felkészülésről szóló kampánnyal igyekszem kivenni a részemet, segítsétek ti is az ULE munkáját, hogy senkinek se kelljen méltatlan körülmények között élnie, és egy nap mindenkinek lehessen fedél a feje fölött!
Sziasztok! Boldizsár Máté vagyok. A Michelin csillaggal kitüntetett SALT étterem egyik alapítója, üzletvezetője és sommelierje. A sport gyerekkorom óta része az életemnek. Úsztam, kajakoztam, majd a triatlonba is belekóstoltam, de ami mindezek mellett állandó volt, az a futás. Munkámban az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy egy olyan csapattal dolgozom együtt amelyben minden egyes csapattagnak megvan a szerepe abban, hogy újabb és újabb sikereket érjünk el. Hiszek a jó csapat erejében, ezért most egy másik fantasztikus csapattal szeretnék egy jó ügy érdekében sikert elérni. Annál pedig kevés nagyobb siker van, ha rászorulóknak tudunk segíteni. Ezért futok most ezen a versenyen a csapatommal és ezért segitem az Utcáról a Lakásba Egyesület munkáját!
Sziasztok, Pammer Lili vagyok, jelenleg a gyermeknevelés tölti ki a napjaimat, de egyébként projektmenedzserként dolgozom. Bevallom, utálok futni – eddig sem futottam, és valószínűleg a verseny után sem fogok. Mégis itt vagyok, mert az Utcáról Lakásba! Egyesület munkáját rendkívül fontosnak tartom. Már 3-4 éve követem a tevékenységüket, és volt szerencsém részt venni egy lakásfelújítási projektjükben, ahol találkozhattam azzal az emberrel is, akinek az otthonát építettük. Ez az élmény egyszerre volt inspiráló és szomorú.
Azért vállaltam ezt a futást, mert hiszem, hogy ez a cél megér minden erőfeszítést, még akkor is, ha futni nem szeretek (és nem is igazán tudok). Egy átlagos maratonfutónak talán nem nagy áldozat részt venni, de számomra ez egy komoly kihívás lesz.:) A fő célom, hogy elérjem a következő váltótársamat, akár gyalogolva is, és ha valahogy mégis végigfutom a 9 km-t, akkor extrán boldog (és nem kevésbé meglepett) leszek. A legfontosabb azonban az, hogy minél több emberhez eljuttassuk az egyesület üzenetét, és támogassuk őket minél több adománnyal abban, hogy még több rászoruló emberen segíthessenek.
Ha teheted, támogasd te is az ügyüket, mert a lakhatás mindenkinek jár!
Sziasztok,
Nagy Gergő vagyok és az idei Spar Maratonon azért veszek részt az Utcáról a Lakásba! Egyesület futónagyköveteként, hogy hozzájárulhassak az általuk végzett, kiemelten fontos munka minél szélesebb körben való megismertetéséhez.
Esemény -és közösségszervező, valamint aktivista tevékenységem során is azt tapasztalom, hogy azok a dolgok, amik egyedül megvalósíthatatlannak tűnnek másokkal összefogva, a terheket megosztva jóval elérhetőbbé válnak, ezért megtisztelő, hogy pár nagyon kedves ismerősömmel egy csapatban indulva hívhatom fel a figyelmet
egy hasonló elvek mentén működő szervezet tevékenységére.
Létező szociális háló nélkül sajnos sokkal könnyebb a társadalmon kívülre esni, mint azt a legtöbben gondolnánk, visszakerülni viszont sokkal nehezebb – főleg ha a rendszer amiben élünk nem akarja és nem is tudja elvégezni azt, ami az egyenlőtlenségek felszámolása terén a feladata lenne.
Az ULE dolgozói és önkéntesei ennek a megváltoztatására tesznek újra és újra vállalást, amhez azonban szükségük van másokra is – feladataik megszervezésének, eszközeik beszerzésének költségei vannak, amikhez hozzájárulva most mindenkinek lehetősége van kivenni a részét ebből a küzdelemből, ezért az elkövetkező hónapban azért fogok tenni, hogy 100 ezer forintot gyűjtsek össze a számukra és minél több embert győzzek meg arról, hogy vegyen részt ebben velem/velünk!
Négy éve dolgozom az Utcáról Lakásba Egyesületnél, amit szeretek. Három éve kezdtem el többé-kevésbé rendszeresen futni, amit nem mindig szeretek. Van egy autoimmun betegségem, amit szintén nem mindig szeretek. Van egy inzulinpumpám és egyéb középosztálybeli kiváltságaim, amiket viszont természetesen szeretek. Más emberek behozhatatlan életeleji, életközepi, életvégi hátrányait és az áldozathibáztatásukat nem szeretem. Egy jól átgondolt, legalább kielégítően működő lakáspolitikát és országszerte elegendő számú szociális bérlakást nagyon tudnék szeretni. Tizennégy kilométer a választott távom, és majd kiderül, hogy szeretni fogom-e.
Sziasztok,
Csodálatos dolog lakáshoz juttatni azokat, akiknek esélyük se lenne rá másképp. Ha lenne még egy életem, én is ilyen szervezetet indítottam volna, nekem ez egy állandó gondolat volt a fejemben, hogyan lehet otthonhoz és ezzel további előrelépés esélyéhez segíteni az utcán élő embereket. Nagyon jó, hogy ti megcsináltátok, magam részéről köszönöm. Az ULE munkáját most ezúton is – talán új támogatók gyűjtésével – szeretném segíteni.
“Péter vagyok 42 éves és egy állatmentő alapítványnál dolgozom,emellett pedig amatőr hosszútávfutó ként gyűröm a kilométereket.Mint ex lakhatási aktivista és mint érző ember,alapvető szükségletnek tartom,hogy az embernek legyen hol lakni méltó körülmények közt, ezért hiszek benne és támogatom mint adománygyűjtő futó az ULE hiánypótló munkáját akik segítenek a legkiszolgáltatottabb rétegnek lakhatáshoz jutni!”